István, a király

István, a király

/Mondd, te kit választanál?/

István, a király...Az előadás, amit szerintem senkinek sem kell bemutatnom. Végigkísért nem egy generációt. 35 év, 7 rendező, 8 színpad, több száz résztvevő művész. Szörényi Levente zenéje és Bródy János szövege, amiket nagyszüleink, szüleink a mai napig dúdolgatnak, és egy nagyon erős családi és történelmi helyzet, ami meghatározta országunk jövőjét. Ez mind 2018-ban újra színpadra lett állítva a Budapesti Operettszínház keretein belül, először Baján, majd a fővárosban. Szeptember 23-án én is átélhettem azt a katartikus élményt, amit a szüleim. Ezzel remélem meghozom minden velem egykorú fiatal kedvét, hogy megismerje a darabot. Mert ezt tényleg kár lenne kihagyni. Következzen a beszámoló.

A történet szerint Géza fejedelem halála után fia, István örökölné a trónt. De a régi hagyományt és örökösödési módot előhozva Koppány akarja a trónt, és döntése mellé támogatást is kap. István a német lovagok segítségével stabilizálni tudja jövőbeli hatalmát, de érzi, a harc elkerülhetetlen nagybátyjával szemben. Ezenkívül megjelenik Koppány tiszta szívű és hitű leánya, Réka is, aki új érzéseket kelt az ifjú királyban...Istvánnak egyszerre kell küzdenie a családon és az országon belüli békéért, és választania kell. És ezzel feláldoznia...Vajon hogy dönt?

Első körben a szerzőkről beszélnék. Szörényi Levente zenéje és Bródy János szövege teljes egészében változatlanul hangzanak el az előadásban. Úgy érzem, sok mindent nem kell róla írnom, legendás az összes dal a rockoperából, fülbemászóak, néhány dal még egy igazi tombolós rock koncerten is megállná a helyét. A 35 év alatt először most kapott lehetőséget egy női rendező a darab színpadra állítására, aki nem más volt, mint Székely Kriszta. Kriszta 2015-ben végzett a Színművészeti Egyetemen rendezői szakon, és azóta kétszer is volt alkalma rendezni az Operettszínházban. Nevéhez köthető a Kreatív kapcsolatok és a Kékszakáll című előadások. A látottak alapján nagy reményeket fűzök Krisztához, mert merész, újszerű megoldásokat és döbbenetes pillanatokat láthattam a színpadon. De még fontos megemlítenem a két koreográfust, Bodor Johannát és Lénárt Gábort, akik brutális koreográfiákat alkottak. A néptánctól kezdve a modern táncokig mindent felvonultattak a darab alatt, a tömegjelenetek még egy komoly plusz erőt és energiát adtak a műnek. Cseh Renátó, díszlettervező a monumentalitást fogta meg, mint vezérfonalat. Hatalmas alakos angyal és félig ember-félig szarvas volt a két fő elem a díszletben. Ezenkívül két összetolódó ajtó állt a színpadon, amik együtt, a darabhoz híven egy keresztet formáltak meg. Utolsóként pedig egy pár szót a Pattantyus Dóra jelmezeiről. Székely Kriszta nyilatkozta, hogy kortalanná próbálta alkotni a darab külsőségeit, hisz István története bármelyik időben jelenség lehet. Így volt ez a jelmezek terén is. Sok véleményt olvastam, hogy nem voltak jól megoldva. Kissé féltem is ezek után, vajon én hogy fogom ezt látni. Úgy gondolom, egyáltalán nem zavart. Szeretem a korhű jelmezeket, de olyan sok "modernitás" nem jelent meg a ruhákban. Inkább letisztultnak és kifejezőnek nevezném. Nem találtam "pizsamaszerűnek" a nép ruháját, és még a rózsamintás zakók se zavartak, hogy miért, arra majd később kitérek. Összefoglalva: nem veszített az értékéből így a darab.

Az első szereposztást tekinthettem meg vasárnap este, jobbnál jobb nevek ismertették meg velem tüzetesebben a történetet. István szerepében Kocsis Dénest láthattam. Ahogy telnek az évek, egyre jobban fedezem fel, és csodálkozok rá Dénes tehetségére.

Nem véletlen, hogy az utóbbi időkben ennyi címszerepet kapott, nagyon megállja a helyét bennük. A játékéban éreztem azt a jellemfejlődést, ahova a fiatal, először még tapasztalatlan és bizonytalan István nagy királyként megérkezett. A dalok sem okoztak neki nehézséget, mindegyik hibátlan volt. Koppány szerepében az operett világából a szerep kedvéért visszatérő Dolhai Attila tündökölt. Először furcsállottam, mikor ő kapta a szerepet, hiszen előtte csak István dalokat hallottam tőle. De nagyon jól állt neki a "hite" mellett kiálló, keményen küzdő, maszkulinum szerep. Még egy plusz pont, ahogy Koppány dalával megnyitotta a második felvonást, szívesen lettem volna azután a csapatában.

A három nagy női szerepben Polyák Lilla, Gubik Petra és Maros Bernadett tündökölt. Polyák Lillától még nem láttam ilyen amazontermészetű karaktert, mint Sarolt. De nagyon jól állt neki, ehhez remekül passzolt kissé karcos hangszíne is. Gubik Petra Réka szerepében kihívásokat kapott, Sebestyén Márta gyönyörű hangja után ő szólaltatta meg Koppány lányát. Rengeteg frazírral gazdagított népdal hatású szólókat kapott, de jól oldotta meg az "akadályokat." Nagy öröm volt számomra hosszú idő után Maros Bernadett nevét főszerepben láthattam, ő alakította Gizellát, a német királylányt, István feleségét.

Tisztán énekelt a Dénessel való duettben. Szólójában úgy vélhettük, sok problémája akad a politikával. Mégis erős lelki támaszt nyújtott férjének a darab végén, mikor a királyjelölt azt hitte, minden széthullik körülötte.

További szereplőként említeném még Kerényi Miklós Máté Laborcát, akinek ha egy dal is jutott csak, de abból kihozta a maximumot. Ezenkívül megismerhettem Máté nagy és tiszta hangja mellett kissé rekedtes, rock-os hangszínét. György-Rózsa Sándort is most láthattam nagy főszerepben Maros Bernadett mellett. Torda karaktere és nagy dala vitte el nálam a prímet este. Amellett, hogy a rendező hihetetlen látványvilágot biztosított a dalnak a tűzeffektekkel és a gólyalábasokkal, Sándor hangja tette a pontot az i tetejére, és döbbenten nyomott engem a székbe.

Asztrik főpap szerepében Homonnay Zsolt volt látható, hangja monumentalitásával tényleg olyan volt, mintha betöltötte volna egy templom egész terét. Gömöri András Máté Vecellin, a német lovag szerepében mutathatta meg magát. Habár olyan sok dalt nem kapott, bepillantást nyerhettünk német akcentusába, amivel még nagyobb hitelességet kapott a szerepe.

Akikről mindenképp szót kell ejtenem, azok a három magyar főúr, akiket olyan kiváló színészek jelenítettek meg, mint Langer Soma, Pálfalvy Attila és Kiss Zoltán. Az ő figurájuk tényleg olyan volt, akikkel még a jelenünkben is olykor-olykor belebotolhatunk. A köpönyegforgató, képmutató alakok, akik ott keresik a javukat, ahol lehet és ezért bármilyen üzletre képesek. Itt vissza is térnék a cikk elején lévő gondolatomra, amikor is a jelmezekről nyilatkoztam. A legtöbb negatívumot az ő ruházatukról olvastam. Szerintem zseniális jellemrajza volt karakterüknek. A virágmintás zakó találóan tükrözte a komolytalanságukat, a túlzó „divatosság” a köpönyegforgatásukat- a mellé állunk, aki hatalmon van. Az elegáns irattartó táska próbál komolyságot sugallni, de megfelelő takarást is biztosít. Állandó hármasuk tükrözi a gyávaságukat. 

További szerepekben feltűnt még Dancs Annamari, Faragó Alexandra és Fekete-Kovács Veronika, mint Koppány igen vonzó feleségei, Angler Balázs és Horváth Dániel, mint Regősök, Miklós Attila Pázmányként és Imre Roland Hontként. Akiket még külön ki szeretnék emelni, az néhány stúdiós, akik amellett, hogy igazán ügyesen megcsinálták a tömegjeleneteket és a könnyűnek nem nevezhető koreográfiákat, még hatalmas dobokat is megszólaltattak. Így még külön gratuláció jár Tassonyi Balázsnak, Soós Máténak és Braga Nikitanak. De természetesen az összes stúdiós és táncos is hatalmas gratulációt érdemel.

Nagyon hosszú ideje vártam, hogy láthassam ezt a legendás magyar művet, és nem csalódtam. Sőt, azt kell mondanom, hogy habár számos amerikai és más külföldi feldolgozásokat is láttam már különböző színházakban, de ez áll most az első helyen. Döbbenten és lenyűgözve figyelem a Broadway jobbnál jobb feldolgozásait a tehetséges színészekkel és táncosokkal, hatalmas díszletekkel és effektekkel. De nincs annál jobb érzés, mikor a saját országom darabjait nézem. Amikor az Abigélt volt lehetőségem megtekinteni, akkor is azt éreztem, hogy Kocsák Tibor és Miklós Tibor zenéjével igazán ki tudott teljesedni Szabó Magda regénye, és hasonlóan éreztem a Lady Budapest-nél is. Az István, a király nem csak egy színdarab. Egy érzés, ami történelmileg és emocionálisan is megmozgat minket. Mikor a darab végén még együtt a Himnuszt is elénekeltük, ott voltam igazán büszke arra, hogy magyar vagyok és ilyen zseniális magyar kulturális műveket ismerhetek. Így okkal csordult ki nem is egy könnycseppem. Lesokkolt, meghatott és boldoggá tett ez az élmény, amit én, mi, nézők állótapssal jutalmaztunk. És úgy érzem, nem ez volt az utolsó alkalom, biztosan többször fogom megnézni ezt a csodát.

Tehát már az előbb leírtak miatt is ajánlom minden velem egykorú társamnak az István, a király-t. Mert elhiszem, hogy szép és csili-vili a modern világ. De egyszer meg kell nézni ezt az előadást, mert a miénk, és így nem csak a kulturális tudásuk gazdagszik, de remélem a morális tudásuk is. És higgyék el: ez is tud akkora élményt adni, mint egy vicces videó a Youtube-on. Sőt, még nagyobbat.

Köszönöm, hogy elolvastátok a cikkemet, ha tetszett, akkor lájkoljátok, osszátok meg ismerőseitekkel, és ha szeretnétek még hasonlóakat olvasni, böngésszetek bátran a Zsöllye blog egész felületén.

Tudom, már rég volt a Színházak Éjszakája és a Broadway Fesztivál, de arról is készülök egy cikkel, és számos új előadást és régi kedvencet fogok megtekinteni a közeljövőben, amikről majd szintén hírt adok.

Addig is látogassatok színházat, amihez nagyon jó szórakozást kívánok!

Kányi Csenge Emese