Interjú Horváth Dániellel

"Sosem késő."

Interjú Horváth Dániellel

Mint azt ígértem nektek a legutóbbi cikkem végén, további meglepetéssel érkeztem. Egész rövid időn belül sor került a következő interjúra a Zsöllye blogon. Második interjúalanyom pedig nem más volt, mint a Budapesti Operettszínház fiatal színésze, Horváth Dániel. Danival 2015-ben ismerkedhetett meg a pesti teátrum közönsége, amikor megkapta a Rómeó és Júlia című musical-ben Tybalt szerepét. 2016-tól kezdve pedig csak záporoztak a fiatal tehetségre a jobbnál jobb szerepek: Axel von Fersen, Ashley Wilkes, Jehan Frollo vagy akár Szegény Dzsoni. Legnagyobb örömömre Dani elfogadta a meghívásomat, így a színpad után szeptember 7-én már személyesen is találkozhattam vele. Eddig a tehetséges színészt láttam benne, ezek után megismerhettem egy igazán jó fej srácot. Hogyan kezdődött a története? Hol látja magát a jövőben? Alább elolvashatjátok, jöjjön Horváth Dániel!

Csenge: Te is azon színészek közé tartozol, akik először nem is ezen a pályán szerettek volna elhelyezkedni. Egészen mást tanultál, mégis most elmondhatod, hogy 4 éve a Budapesti Operettszínházat erősíted. Hogyan  kezdődött a történeted?

Dániel: Miskolcon születtem, ott láttam 8 évesen, a Miskolci Nemzeti Színházban, az Elisabeth-et Janza Katával, Kamarás Mátéval és Dolhai Attilával. Ekkor döntöttem úgy, hogy színész szeretnék lenni. Az általános iskola elvégzése után, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végeztem drámatagozaton. Fel szerettem volna jönni Pestre a Színművészeti Egyetemre. Végül úgy döntöttem maradok Miskolcon. Elvégeztem egy gyógymasszőri képzést a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában, utána jöttem fel Budapestre. Felvételiztem a Színművészetire, de oda nem vettek fel, így kerültem a Pesti Broadway stúdióba, 2014-ben.

Cs.: Kik voltak a legfőbb támogatóid, hogy színházzal foglalkozz?

D.: Miskolcon volt egy amatőr társulat a Miskolci Musical-és Dalszínház. Ott „bontogattam szárnyaim”. Hittem magamban és abban, hogy sikerülni fog. Most pedig összejönni látszik. A barátaim, osztálytársaim, a tanáraim, mind támogattak.

Cs.: 2014-ben elsőre felvételt nyertél a Pesti Broadway Stúdióba. Miért jelentkeztél? Másik színi tanodán nem is gondolkodtál?

D.: 2013-ban részt vettem az Országos Musical Kurzuson, ott ismertem meg Somogyi Szilárdot, a Budapesti Operettszínház rendezőjét. Mesélt nekem a Stúdióról. Akkor még hátra volt egy év a gyógymasszőri képzésből, amit nem hagyhattam félbe. Így vártam még egy évet. Tudtam más színi tanodákról is, de úgy éreztem itt a helyem!

Cs.: Számodra aránylag korán jött a lehetőség, hogy igazán megmutasd magad a publikumnak, másodévesen kaptad meg Tybalt és Axel von Fersen szerepét. Mennyire volt "megterhelő", hogy ilyen korán bedobtak téged a mély vízbe?

D.: Stúdiósként több dologra kellett koncentrálnom, emellett az sem volt egy könnyű helyzet, hogy leadjam magamról a felesleges kilókat! De 8 éves korom óta ezt szerettem volna csinálni. Úgyhogy kaptam a lehetőségen és minden erőmmel azon voltam, hogy helytálljak!

Cs.: Volt idő, mikor elbizonytalanodtál? Felmerült benned bármikor is a kérdés, hogy biztos ezzel szeretnél-e foglalkozni?

D.: Igen. 2011-ben volt egy énekverseny, ahova én nem jutottam be. Ezt olyan kudarcnak éltem meg, hogy maradtam Miskolcon, hogy tovább képezzem magam. De ez se volt olyan eltántorító, nem változott az álmom, hogy színész legyek. Csupán „lefékeztem” egy kis időre.

Cs.: 2017-ben fejezted be a Stúdiót. Visszatekintve szerinted mi a legfontosabb dolog, amit megtanultál a Stúdióban, mint színpadilag, mint akár emberileg?

D.: Az első két évben nagyon sok közös feladatunk volt. A csapatmunkától eltekintve külön egyéniségként is meg kellett mutatkoznunk, mindenki kapott kisebb szerepeket. Rengeteg térformát és koreográfiát tanultunk. Hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan reagáljunk. Ez a csapatmunka másodsorban tökéletes volt arra, hogy lényegében elsősorból figyelhessük meg, mit és hogyan csinálnak a főbb szereplők. Hogyan működnek a színpadon, és sikerült ellesni pár dolgot. Ezért is választottam a Stúdiót, mert tudtam, hogy ha nem is rögtön szólistaként, de akár „tálcatartóként” ott állhassak a színpadon és tanulhassak!

Cs.: 4 éve vagy tagja a pesti teátrumnak, de már most több mint 14 szerep van mögötted. Szerinted minek köszönheted ezt a sikert?

D.:  Főleg a színház vezetőségének. A Rómeó és Júlia című musical-ben Szabó P. Szilveszter és Karányi Péter játszotta Tybalt szerepét. 2015-ben Péter úgy döntött, hogy kimegy külföldre szerencsét próbálni. Lőrinczy György főigazgató úr szólt, hogy castingot hirdetnek Tybalt szerepére és szeretnék, ha jelentkeznék. Nagy örömömre megkaptam a szerepet és a lehetőséget, hogy megmutathassam, mire vagyok képes és mit lehet még kihozni belőlem. 2015. októberében álltam be a darabba, utána pedig jöttek az újabbnál újabb lehetőségek.

Cs.: Melyik volt eddigi szerepeid közül a kedvenced? Melyik az a szerep, amit a jövőben szívesen játszanál?

D.: Több kedvencem is van, és mindegyik más miatt. A Tybalt azért, mert számomra az a legszélsőségesebb karakter, amit alakíthattam. A Nők az idegösszeomlás szélén-ben pedig Carlos. Úgy érzem lubickolok ebben a „kis ügyefogyott” szerepben.

Nagyon szívesen eljátszanám Mozart-ot, Rudolf-ot vagy a Halált az Elisabeth-ből.

Cs.: Sok helyen olvastam és hallottam már, hogy Dolhai Attila utódjaként emlegettek téged. Hogyan szoktál erre reagálni?

D.: Én nem érzem így. Valaki azt mondta hasonlítunk, valaki azt, hogy egyáltalán nem, minden esetre nagyon jól esik. Nem érzem, hogy feltétlen ugyanaz a szerepkör lennénk. Valamit rám lehet húzni a szerepeiből, valamit nem. Úgy vélem, egyelőre nem a hősszerelmes bonviván vagyok. Szívesen játszanék táncos komikus szerepeket!

Cs.: Ha már nagy színészekről beszéltünk, ki az, aki a mai napig is hatással van rád a színházban, például akinek igazán megfogadod a tanácsát?

D.: Sokan vannak, akiknek megfogadom a tanácsukat, de nem emelnék ki külön senkit. Minden vélemény számít!

Cs.: Nem csak a musical világában teljesítettél sokat, a tavalyi évadban lehetőséget kaptál, hogy az operett műfajában is kipróbáld magad. Mesélsz nekem erről?

D.: Igen, a múlt évadban lehetőséget kaptam, hogy szerepeljek a Jacques Offenbach: Kékszakáll című operettjében, amiben Alvarez bőrébe bújhattam.  A történet szerint Kékszakáll sorra gyilkolja le a feleségeit. Vagyis azt hiszi, hogy meghaltak. De Popolani-nak, akivel legyilkoltatja a hölgyeket, megesik a szíve rajtuk és elengedi őket. Az én karakterem is hasonlóan jár, Bobéche tábornok lényegében meg akar öletni. 

Cs.: A Vidám Színpadon is meghódítod a nézők szívét az Egy csók és más semmi című zenés komédiában? Hogy jött a lehetőség? Mesélsz a szerepedről?

D.: A Vidám Színpad készült ezzel a produkcióval, és Dr. Sándor szerepére Langer Somát kérték fel, de a bemutató napján Somának más színházi elfoglaltságai voltak. Így Lőrinczy György főigazgató úr engem ajánlott Straub Dezsőnek és Böröndi Tamásnak. Így március 10-én a bemutatón én szerepeltem.

Dr. Sándor egy jól menő ügyvéd, aki egy válóperben Annie férjét képviseli. Félreértés történik, az ügyvéd és Annie egymásba szeretnek, de nem tudják, ki kicsoda. Csak a végén jönnek rá a tárgyaláson. Egy nagyon mókás darab, amiben van három szerelmi szál, bonyodalmak. Minden, ami kell.

Cs.: Ha mindez nem lenne elég, egy gyerekdarabban is megmutatkoztál a legutóbbi évadban, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikájában te alakítod a férfi főszerepet. A darab különlegessége, hogy egy bábelőadás. Mennyivel volt nehezebb így a próbafolyamat?

D.: Nem volt nehezebb a próbafolyamat, nem kellett annyit báboznunk. Van egy ujjbábunk és egy kacsabábunk. Annyit kellett megtanulnunk, hogy hogyan kell az ujjainkat tartani, meg hogy mikor nyitjuk ki és zárjuk be a kacsa száját. Másfél hét alatt be tudtuk tanulni.

Cs.: Élmény a gyerekeknek való színjátszás?

D.: A gyerekek nagyon hálás közönség. Nagyon édesek, amilyen tekintettel tudják nézni az előadást, azzal az átéléssel játszok én is. Ezért is az egyik kedvenc előadásom.

Cs.: A Stúdió befejeztével több szabadidőd lett. Mivel foglalatoskodsz, mikor nem épp a színházban vagy?

D.: Ilyenkor szívesen megyek ki a barátaimmal a Margitszigetre sportolni, például frizbizni. Esténként pedig szívesen elmegyünk karaoke-zni, más színházi előadásokra.

Cs.: A Facebook oldaladon több mint 2000 követővel büszkélkedhetsz. Valaki adta az ötletet, hogy legyen Facebook rajongói oldalad, vagy magadtól vágtál bele?

D.: Őszintén megmondom, én eleinte nem nagyon szerettem volna. Többen ajánlották, hogy csináljuk az oldalt. Jelenleg ketten kezeljük Vitéz Nórival. Az ötlet pedig a Marie Antoinette bemutatója előtt jött, akkor kezdtük el.

Cs.: Tapasztalataid alapján melyik korosztályból kerül ki a legtöbb követőd?

D.: Nagyon változó, 12 éves kortól egészen 30-40 éves korig. Pontosan nem tudom, milyen arányban.

Cs.: Gondolom Facebook-on is rengeteg levelet kapsz dicséretekkel és jó kívánságokkal, valamint személyesen is odajönnek hozzád emberek, például az előadások után. Szívesen megállsz egy-egy fotóra, aláírásra? Hogyan kezeled az ilyen helyzeteket?

D.: Szívesen megállok mindig. Van, hogy a Mozsár portán megvárnak minket egy-egy fotó kedvéért, ezeket nagyon szeretem. Szoktam kedves üzeneteket kapni Facebook-on keresztül is.

Cs.: 2016. novemberében volt szerencsém részt venni  Gömöri András Mátéval és barátaiddal szervezett koncerten a Musical Café-ban. Tervezel még hasonló zártkörű koncerteket, közönségtalálkozókat más színészekkel, vagy akár egyedül?

D.: Egyenlőre a közeljövőben még nem tervezek közönségtalálkozókat.

Cs.: A musical esten is felléptél már Gyálon és Kalocsán. Miben különbözik egy ilyen környezetben énekelni?

D.: Teljesen más. Nehezebb átszellemülni az ilyen koncerteken. Például az Árnyékdal, vagy Egy szegény kissrác panasza előtt, ha nem is hangilag, de érzelmileg. Egy előadás keretein belül az elejétől a végéig viszek egy szerepet. De az ilyen musicalesteken csak kiragadunk egy-egy dalt, ami számomra nehezebb. Ezeken az estéken legfőképp szórakoztatunk.

Cs.: Esetleg a közeljövőben lesz ilyesfajta fellépésed?

D.: Október 7-én megyünk egy jótékonysági rendezvényre, utána legközelebb december 9-én nagy örömömre a Musical pluszon leszek látható!

Cs.: Visszatérve a színházi tevékenységeidre, nyáron is aktív voltál. Júliusban még 3 alkalommal bújhattál Jehan Frollo bőrébe a Notre Dame-i toronyőrben. De ami még fontosabb, augusztusban Baján is bizonyíthattál az Operettszínház új darabjában az István a királyban. Milyen érzés egy ikonikus magyar zenés műben szerepelni?

D.: Mindig is nagyon szerettem az István, a király-t, így jó volt ebben a próbafolyamatban is részt venni. Ez volt édesapám egyik kedvence. 6 éves korom óta ismerem a rockoperát. Azóta is oda-vissza fújom az összes dalt. Játszottam Miskolc és környékén Istvánt, Veszprémben pedig Koppányt. Tőlem egyáltalán nem áll távol sem a mű, sem maga a rockopera/rockmusical műfaja.

Cs.: Habár te a Regőst játszod a darabban, mégis felmerül bennem a kérdés az előadással kapcsolatban: István vagy Koppány?

D.: Szerintem az emberek 80 %-a Koppány-párti a zenék miatt, nagyon jól megírták a dalait. Laborc - Torda - Koppány triumvirátusa igazán kedvelt karakterek a számomra.

Cs.: Még egy hatalmas lehetőséget kaptál, hisz októberben pár alkalom erejéig szerepelhetsz a Doktor Szöszi musicalben. Mesélsz a karakteredről és arról, hogy is kaptad a szerepet?

D.: Igen, sajnos a bemutató elcsúszott jövő év májusára, Warner Huntington-t fogom alakítani. Ő az a férfi, aki az elején kidobja Elle-t, mert számára „kevés” a lány. Aztán a végén rájön, hogy Elle mégsem olyan butuska, mint ahogy azt ő gondolta.

Cs.: Már most elég fényes és gyümölcsöző pályáról beszélgethetek veled. De azért megkérdezném....hol és hogyan képzeled el magad mondjuk 5 év múlva?

D.: Külföldre nem tervezek egyedül kimenni. A színházzal szívesen kimennék turnézni, például a Szépség és a Szörnyetegben örömmel eljátszanám Gaston-t vagy akár a Szörnyeteget. De az kissé távol áll tőlem, hogy kiköltözzek, és ott színházat csináljak más nyelven. Szeretnék Magyarországon maradni, több színházban játszani, több színésszel és rendezővel megismerkedni, együtt dolgozni.

Cs.: Valószínűleg sikereid hallatán, felnyitottam azon fiatalok szemét, akik gondolkodnak a színészi pályán. Te mit tanácsolnál nekik?

D.: Sosem késő. Jó, hogy ha egy gyerek tudja, mit akar. De az még jobb, ha az első pillanattól támogatják. Én például 14 évesen kezdtem el tudatosan készülni erre a pályára.

Cs.: Ugyan nem szerepelsz az előadásban, de ha jól tudom, augusztusban lehetőséged nyílt Szegeden megnézni a Budapesti Operettszínház új sikermusical-jét, az Apáca show-t. Mi a véleményed róla?

D.: Nagyon tetszett a darab. Úgy érzem, hogy itt bent a kőszínházban még nagyobb siker lesz, az apróbb pillanatok is jobban megélnek majd.

Cs.: Utolsó kérdésem, hogy miben láthatnak majd téged a nézők a 2018/2019-es évadban?

D.: A meglévő hat szerepemben biztos láthatnak, így a Nők az idegösszeomlás szélén-ben, az Elfújta a szél-ben, a Szegény Dzsoni és Árniká-ban, az István, a király-ban, a Kékszakáll-ban, és az Ének az esőben című darabban. Illetve októberben állok be az Abigél-be, mint Kalmár tanárúr, decemberben pedig bemutatásra kerül a Kék madár című zenés mese, Szenteczki Zita rendezésében.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. Gratulálok a sikereidhez, és sok szép, izgalmas feladatot, szerepet kívánok!

Az előadásokon kívül decemberben 9-én Danival a Musical Pluszon is találkozhatok.

Köszönöm, hogy elolvastátok az interjút, már javában folyik a 2018/2019-es színházi évad, amihez mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Az interjú helyszínét a Baráti Kávézó 2 biztosította. ( A fotók a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. Engedély nélküli másolásuk, bármilyen módon való felhasználásuk, vagy sajtótermék általi megosztásuk a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.) + operett.hu

2018.09.07.                                                                                               Kányi Csenge Emese