Egy zseni élete és halála - Mozart! musical a Veszprémi Petőfi Színházban

 

Egy zseni élete és halála

Mozart!

/Veszprémi Petőfi Színház/

Michael Kunze és Lévay Szilveszter Mozart! musicalje 1999-ben mutatkozott be a Bécsi Színházban. Első magyar nyelvű bemutatójára 2003-ban került sor Kerényi Miklós Gábor rendezésében, amely az 1996-os Elisabeth után a második Kunze-Lévay szerezte sikerdarabbá nőtte ki magát. Az előadás a pesti teátrumban egészen 2014-ig futott. 2022-ben Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán született újjá a muzsikuszseni története Somogyi Szilárd rendezésében.

A budapesti előadás struktúrájához képest néhány változtatással gazdagodott a musical, ugyanis a híres dallamok mellett 4 új dallal is kiegészült a történet. A dalok sorrendjét tekintve pár apró módosításra került sor: Schikaneder Csak egy csipetnyi ész című dala a második felvonás helyett már az első felvonásban helyet kapott. Az előadás pedig a Mozart, Mozart finálé helyett az Árnyékdal reprízével zárult. Somogyi Szilárd rendezői koncepciója végig középpontba tartotta Mozart karakterét, lelki világát és a többi karakterrel való viszonyát. De emellett kiemelendő Mozart és a hozzá kötődő figurák kölcsönös akció-reakció mozzanatai is, ahogyan egyszer Mozarttól függött mindenki más, máskor pedig fordítva. A színpadi eszközöknek köszönhetően végig nyomon követhető volt a címszereplő vadul lobogó szenvedélyes jelleme és tehetsége, örök gyermekiessége, hol a munka iránti megszállottsága, hol züllött fenegyerek élete.

Somogyi Szilárd félig historizáló, félig modern világot álmodott meg az előadásban, ahol a jelmezek terén a klasszicista jegyeket mutató kosztümök és parókák mellett megjelentek a mai divatnak megfelelő ruhadarabok (pl. az első felvonásban Mozartot pufi fehér télikabátban láthatjuk). Különösen kiemelendő a Weber család ruhái, amelyek mintha egy second-hand bolt árui lennének, ezzel is mutatva a Weber család csicsás ruhákba öltöztetett lelki szegénységét és kegyetlenségét. A jelmezek terén megjegyzendő a maszkok használata is, az előadásban több alkalommal is, illetve a fináléban is a pestisjárványban használatos madárcsőrös bőrmaszkban jelentek meg az előadók, talán árnyakként vagy Mozart közelgő végzeteiként. A színházi látványt tekintve egy átjárható, több elemből felépülő mobil díszletet terveztek, amely összeilleszthető és szétválasztható. A beépített lépcsőknek köszönhetően a szereplők fel-le tudtak rajta mozogni, mászni, amely egy újabb szintre emelte az előadás dinamikáját. A díszlet a színpadon igencsak sok helyet foglalt el, kevesebb üres sík tér állt a szereplők rendelkezésére. Ez egy olyan megoldást szült, hogy csupán egy 6 fős tánckar kapott helyet a színpadon, így a színészek még egy feladattal gazdagodtak, ugyanis számos alkalommal jelentek meg táncosként.

Somogyi Szilárd a veszprémi színészek mellett számos budapesti színészt is foglalkoztatott az előadásban, hasonlóan a 2019 decemberében megrendezett Titanic musicalhez. Mozart árnyékolt és többdimenziós karakterét Nikita Braga, a Pesti Broadway Stúdió nemrég végzett növendéke alakította, aki elsősorban Mozart féktelenségét, temperamentumosságát, játékosságát mutatta meg, hatalmas amplitúdóval bírt, ezzel prezentálva a karakter minden mélységét és magasságát, a zsenialitás és az őrület határán táncolva. Tudatosan vezette végig a szerep lelki változásait, egészen a mélypontig, ahol kisemmizett művészé vált, mégis örökre nyomot hagyott élete szereplőiben. Horváth Dániel Colloredo hercegérsek szerepében az ész és a puszta racionalitás megtestesítőjeként a felfoghatatlan próbálta felfogni, mindhiába. Az ebből származó dühe és irigysége miatt gyűlölte Mozartot, ám titkon csodálta őt szelleméért és tehetségéért, amely felett ő nem képes uralkodni. Csak olaj volt a tűzre Mozart pimaszsága, amely miatt a hercegérsek sokszor egzisztenciális létbizonytalanságba sodorta a zeneszerzőt. A cselekmény végére mégis megkapta, amit akart: mocskos módon lenyúlta Mozart utolsó alkotását, hogy aztán a saját neve alatt adja ki, ezzel megkapva a hőn vágyott csodálatot. Cservenák Vilmos Leopold Mozartként a szigorú és elvárásokkal teli apatípust vitte színre, akinek lénye mögött a megóvás és a fia iránti szeretet dominált. Sosem tudta teljesen megérteni gyermekét, mégis annyira vigyázott rá, amennyire képes volt.

,

Mozart életében a szeretetet és a támogatást a nők jelentették: Szederjesi Teodóra Waldstatten bárónője patrónaként vezette útján a fiatal tehetséget, kapukat és lehetőségeket tárva fel előtte, hogy minél jobban kibonthassa szárnyait. Horváth Csenge Nannerl-je végig csöndben meghúzódott a háttérben, öccse árnyékában felnőve, ám ezt soha nem rótta fel, hisz mindig a legjobbat akarta neki. Kardffy Aisha Constanze-ként hasonlóan rögös életúton ment végig, mint művészférje: fiatalon beleszeretett Mozartba, támogatta őt, elnézte neki minden botlását. Ő sohasem alkotott, csupán múzsának és háztartásbelinek maradt meg, amelyre ráment fiatalságának minden gyönyörű éve. Ezzel a játékával Aisha a naivából tragikát varázsolt, amely egy nehéz női sorsot hordozott magában.

A veszprémi Mozart! musical jól tükrözi azt a világot, amelyben Wolfgang Amadeus Mozart élt: a felvilágosodásból való kiszakadás, a racionalizmus ledöntése, az arányos és szabályos formák eltűntetése. Mozart állandó harcban állt korával, hogy valami újat és innovatívat hozzon be.  Egy természetadta lángelme volt, aki nem békült ki a társadalom szabályaival, állandó identitáskeresésben élt. Nem értették meg őt sohasem igazán: lehet megvetésből, de lehet, hogy félelemből. Olyan probléma ez, amellyel a mai fiatalok is küzdenek, és amelyre gyakran az elzárkózás a válasz. Pedig mindig nyitottnak kell lenni az újra, hogy világunk és eszményünk fejlődhessen.

Képek forrása: https://www.petofiszinhaz.hu/