Interjú Grubits Blankával

 

„Amikor az ember a színpadon áll, az felbecsülhetetlen érzés.”

Interjú Grubits Blankával

Grubits Blanka tavaly végzett a Pesti Broadway Stúdióban. Osztályából volt szerencsém már Széplaki Évával, Soós Máté Bátorral és Tassonyi Balázzsal is riportot készítenem (az Interjúk fül alatt megtalálhatjátok őket). Augusztusban pedig Blankával volt lehetőségem beszélgetni. Az interjú alatt hamar világossá vált számomra, hogy Blanka egy igen sokszínű, tettre kész lány. Több darabban is látható a Budapesti Operettszínházban, egyre több fellépésen csillogtathatja meg tehetségét. Blanka életének e fontos mozzanatairól mesélt nekem bővebben az interjúban. Fogadjátok őt nagy szeretettel!

Csenge: Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a színészi pályára szeretnél lépni?

Blanka: 12-13 éves koromban fogalmazódott meg bennem, hogy ezt a pályát válasszam, mert mindig is szerettem szerepelni. Írtam könyvet és állandóan kamera volt a kezemben. Sose akartam más lenni, mindig is a színészet érdekelt. Vácon a Gyémánt Musical Stúdióban volt lehetőségem tanulni, ahol tanárom, Brenner Judit bíztatott, hogy érdemes lenne a zenés színész pályával foglalkoznom.

Cs.: Kik voltak, akik támogattak a céljaidban?

B.: A szüleim eleinte nagyon féltettek, mert nem tudták, milyen ez az intézmény és milyen kihívásokkal jár. De látták bennem az eltökéltséget, és azt, hogy ez tesz boldoggá. Érezték, hogy a színház nekem a második otthonom.

Talán a legnagyobb támogatást a stúdiós osztálytársaktól kaptam, mindenki mindenkit motivált. Az ott töltött 3 év igazi csapatmunka volt.

Cs.:Van álomszereped, amit a jövőben szívesen eljátszanál?

B.: A Pendragon-legenda című előadásban Coverként próbáltam Eileen St. Clair szerepét és nagyon megszerettem a karaktert. Az utóbbi években fogalmazódott meg bennem, hogy számomra a legnagyobb kihívást és örömöt Elisabeth megformálása jelentené. Illetve titkos vágyam a jövőre nézve Mrs. Danvers szerepe is.

Cs.:Van olyan szereped a színházban jelenleg, ami különösen a szívedhez nőtt?

B.: A mostaniak közül Bánki Anna szerepe volt a legmeghatározóbb az Abigélből. A Stúdióban elsajátítottuk a szakma alapjait, de amikor egy-egy szerep megformálására került sor, akkor vált nagyon sok minden érthetővé. Valahogy így volt Bánki Anna figurájánál is. Sok olyan dolgot értettem meg a próbák alatt, amikre Somogyi Szilárd, az osztályfőnökünk tanított.

A másik pedig a Péntek 13 című operettben Gyöngy Virág karaktere. Ő egy primadonna, akinek a drámaiságát és humorát ötvözni egy izgalmas kihívás volt számomra. Ez volt az első olyan feladat, amiben elő kellett vennem női eszköztáramat és meg tudtam élni a nőiességemet. Ebben nagy segítségemre volt Soós Máté Bátor barátom, akivel nagyon szeretek ebben a darabban együtt játszani.

Cs.:Volt olyan félelmed, amit le kellett küzdened ahhoz, hogy minél jobban teljesíts színészként?

B.: Két nehézséggel találtam szemben magam, mikor a Stúdióba jöttem. Először is rájöttem, hogy magas vagyok. Ezt próbáltam az előnyömre fordítani. Emellett a hangi adottságaimat is tovább kellett fejlesztenem, mert 6 évig klasszikus hangképzést kaptam. A színházban, illetve a Magyar Hajnal Énekstúdió segítségével értem el azt a hangot, ami a musicaljátszáshoz szükséges.

Cs.:Van olyan személy a színházban, akitől bármikor elfogadsz tanácsot?

B.: Nagyon szeretem, ha valaki tanáccsal lát el. Kerényi Miklós Mátétól és Janza Katától sok segítséget kaptam a Pendragon-legenda próbái alatt. De Vágó Zsuzsitól, Peller Károlytól, Szabó P. Szilvesztertől és volt osztályfőnökömtől, Somogyi Szilárdtól is nagyon sokat tanultam. Az Operettszínházban mindenki nagyon befogadó és készséges arra, hogy segítsen a másiknak.

Cs.:Hol képzeled el magad 5 év múlva?

B.: Remélem a következő 5 évben sok olyan élmény ér, legyen az fellépés vagy egy szerep, ami még újabb utakat nyit meg számomra. Találkozások olyan emberekkel, akik inspirálnak. 

Cs.:Mit tanácsolnál azoknak, akik a színészszakmán gondolkoznak?

B.: Gondolják meg jól! Ha pedig biztosan ezt szeretnék csinálni, akkor vágjanak bele! Nagyon sok örömforrás van ebben a szakmában. Amikor az ember a színpadon áll, az felbecsülhetetlen érzés. Volt olyan az idők során, hogy elbizonytalanodtam. Elgondolkodtam azon, hogy vissza kellene fordulnom, de mikor meghallottam a tapsot, vagy bármilyen pozitív impulzust kaptam a nézőktől, az meggyőzött, hogy ezt kell csinálnom.

Sok kitartás és alázat, ezek mind elengedhetetlenek! Merjék beismerni a hibáikat, s javítsanak azokon!

Cs.:A tavalyi évadban Peller Károly rendezésében szerepeltél osztálytársaiddal a Péntek 13 című előadásban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az operett műfajában?

B.: A korábbi években Somogyi Szilárddal musical vizsgaelőadásaink voltak (Tavaszébredés, Godspell), illetve egy prózai előadás avantgárd stílusban. Ezek igen nehéz, mély mondanivalókkal bíró darabok.

Az operettben viszont a humor eszközeit kellett okosan használni. Elhinni, hogy lehetünk viccesek a színpadon. Közben figyelni arra, hogy megfelelő ritmussal is rendelkezzen, minden a helyén legyen.

Jó volt megtapasztalni, hogy a drámaiság mellett humort is tudok a színpadon képviselni és könnyed tudtam lenni.

Cs.: Talán az egyik legfontosabb színészi feladatod az idei évadban az Abigél című előadásban lesz. Milyen szerepet tölt be az életedben?

B.: Bánki Anna volt az első olyan szerepem a színházban, amivel komolyabban kellett foglalkoznom. Szerintem az Abigél egy örökérvényű darab, melyre mindig kíváncsiak lesznek az emberek minden korosztályból. Emellett egy izgalmas zenei élmény, egy közösségi darab, ahol nincs helye konfliktusnak. Picit a cserkészethez tudnám hasonlítani. Úgy gondolom, a társadalomban is így kellene működnünk. Legyen összefogás, megbocsájtás, bajtársiasság az életünkben!

Cs.: A színház mellett egyre többször kapsz lehetőséget külső helyszíneken való fellépésekre is.

B.: Igen, egyre több fellépésre kerül sor, de nem írja felül a színházat, másfajta tapasztalatokkal gazdagodom. Mire vagyok képes egy mikrofonnal, úgymond „csupaszon” a színpadon. Emellett hangilag is sokat tudok fejlődni. Jelenleg a The Miracles Show formációt is erősítem. Különböző kabaré és revü előadásokkal, tánccal egybekötött musical vagy könnyű zenei részletekkel lepjük meg a közönséget.

Nemrég két verset is megzenésítettem, ami arra is inspirált, hogy az idei évben egy saját dalt is írjak. Nagyon szeretnék egy zongorás irodalmi estet tartani, amiket éttermekbe, kisebb helyekre is el lehet vinni.

Cs.:Miben láthatnak téged a nézők az idei évadban?

B.: A Budapesti Operettszínház minden előadására várjuk a kedves nézőket! Én jelenleg a Pendragon legendában, az Abigélben, a Rebeccában és az István, a királyban vagyok látható. Illetve novembertől több helyszínen ismét látható lesz a Péntek 13!

A Köszönjük Magyarország! pályázatnak köszönhetően létrehozhattunk egy irodalmi estet Irodalmi szerelem- szerelmi irodalom címmel. Pányik Tamás rendezésében lesz látható, játszótársam Ruff Roland lesz, egy zongoristával kiegészülve. Nagy költőóriásaink életén keresztül megismerjük a nő és a férfi kapcsolatát. Az előadás továbbjátszása pedig a jövőben tervben van! 

Köszönöm Blanka, hogy elfogadtad a meghívásomat! Nagyon sok sikert kívánok jövőbeli projektjeidhez!

Köszönöm, hogy elolvastátok az interjút! A jövőben szeretnék ismét aktívabb lenni, igen izgalmas dolgokkal készülök nektek. A tervek szerint szeptemberben elindul a 2020/2021-es színházi évad, remélem, sok előadásra el tudtok majd menni. Jó szórakozást kívánok hozzájuk!

2020.08.30.                                                                                                             Kányi Csenge