Interjú Tassonyi Balázzsal

"Erre az ember az életét teszi fel..."

Interjú Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs életében a Budapesti Operettszínház kisgyermekkorától kezdve nagy szerepet játszott. A 22 éves színész idén végez a Pesti Broadway Stúdióban, de már most rengeteg projektben van lehetősége részt venni. Feltűnik az István, a király-ban, az Abigél-ben, de májusban és nyáron is fantasztikus feladatok várnak rá. Vele beszélgettem színházi terveiről, a szakmáról, hol képzeli el magát a jövőben. Fogadjátok nagy szeretettel Tassonyi Balázst!

Csenge: Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a színészetnek szeretnéd szentelni az életed?

Balázs: Habár már gyerekként az Operettszínház színpadán álltam, kezdetben pilóta akartam lenni. 2013-ban megrendezésre került a Zenés Színpadok Országos Fesztiválja, ahol megkaptam a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Akkor gondolkodtam el, talán mégis ezen a pályán szeretnék elhelyezkedni.

Cs.: Kik voltak, akik támogattak az álmaidban?

B.: A szüleim mindig az adott célomban, teljes mértékben támogattak engem, akár a színház lett volna az, vagy bármi más. Olyan személyiség vagyok, hogy ha bármilyen nagy döntést hozok, abban senki nem tud megingatni.

Cs.: Miért pont a Pesti Broadway Stúdióra esett a választás?

B.: Alapból kötődtem az Operettszínházhoz, már kisgyermekként játszottam különböző darabokban (pl. Elisabeth). Úgy éreztem, hogy amit a legjobban szeretnék megtanulni, ahhoz a Pesti Broadway Stúdió tudja a legtöbb lehetőséget nyújtani. De úgy gondolom, ha az ember csak úgy itt lenne, és a művészbüfében üldögélne egy kávé mellett, akkor is szívná be a különböző dolgokat, mert az Operettszínházban egy ilyen atmoszféra veszi körül.

Cs.: Hogyan néz ki egy napod stúdiósként?

B.: Az órarend szerint, reggel 8-tól fél 10-ig táncóránk van. Ha éppen aktív próbafolyamat van, akkor 10-től délután 2-ig próba van, ha nincs, akkor valamilyen készségfejlesztő órán veszünk részt pl. beszédtechnika. 14-től este 6-ig színészmesterség óra, 18-22-ig vagy előadás, vagy szintén próba.

Cs.: Heti 40 órában tanuljátok a szakmát, közben kisebb-nagyobb szerepeket, feladatokat kaptok a színpadon, így nagyon sokat tartózkodtok a színházban. Mivel foglalatoskodsz, amikor épp nem a színházban vagy?

B.: Nagyon szeretek utazni, olyan helyre menni, ahol még nem jártam. Nem vagyok az az otthonmaradós-sorozatnézős típus, habár néha az is jól esik. De inkább az aktív pihenés híve vagyok. Szeretek valami olyat csinálni, ami mozgékony, és amit több emberrel, társaságban is lehet.

Cs.: Mi a legfontosabb véleményed szerint, amit a Stúdióban meg lehet tanulni?

B.: Az emberek, akik itt tanulnak, megtanulnak "színházul". Hogyan legyél kollegiális. Legyen benned egészséges alázat a munkatársak, a szakma és a színházművészet iránt. Hogyan létezz és gondolkozz színházi emberként. 

Cs.: Miben változtál a 3 év alatt, ha változtál? Milyen gátlásaid voltak, amiket mára már legyőztél?

B.: A felmenőim miatt inkább muzikálisabb típus vagyok, így mindig hátrébb csúszott a prózai vonal. Kezdetben még nagyon rágörcsöltem arra, hogyan mondjak el egy verset. Mára ez elmúlt. Amikor a stúdióba jöttem nem volt még bennem olyan szándék, hogy prózai előadásban szerepeljek. Most már nagyon érdeklődök a prózai darabok iránt, nagyon szívesen vennék részt bennük. Ezzel a gondolattal győztem le azt a gátlásomat, ami a prózai vonallal kapcsolatban volt.

Cs.: Milyennek találod az osztályodat és a velük való munkát?

B.: Az évek alatt nagyon összekovácsolódtunk, az egész környezet családias lett. Furcsa is számomra, hogy jövőre ez már nem lesz. Minden napunkat, sőt nyarakat töltöttünk együtt. Mindenki szerint egy nagyon jó osztályközösség vagyunk, ebben nagy szerepe van osztályfőnökünknek, Somogyi Szilárd rendező úrnak. Nagyon sok mindent tett, hogy kötődjünk egymáshoz.

Nagyon különböző karakterek vagyunk, és emiatt vagyunk olyan jók együtt.

Cs.: Van álomszereped, amit a jövőben szívesen eljátszanál?

B.: A táncossága és az energiája miatt nagyon szimpatikus Cosmo Brown szerepe. Nagyon kíváncsi lennék, mi lenne a végeredménye a találkozásomnak a szereppel.

Cs.: Hol képzeled el magad 5 év múlva?

B.: A magyar színházi életben meghatározó zenés színészként. Emellett érdekel a televíziózás, a műsorvezetés is. Bármi is történik, szeretném, ha mellette mindig ott maradna a színház.

Cs.: Nyáron egy igazán nagy projektben vehetsz részt, bemutatásra kerül a Szegedi Szabadtéri Színpadon a Titanic című musical Somogyi Szilárd rendezésében. Az előadásban szerepelsz te is, és nem akárki bőrébe bújhatsz.

B.: Igen, Harold Bride, távíró szerepét fogom alakítani, aki valóban létező személy volt. Az ő feladata a hajón, hogy morze jelekkel kommunikáljon a világ különböző pontjaival. Így az utasok leveleit közvetíti, vagy adott esetben jéghegyjelentéseket fog be. Nagyon speciális embernek gondolom a karaktert, és emiatt nagyon kíváncsian és izgatottan várom ezt a feladatot, hogyan fogom őt megformálni.

Cs.: Ezenkívül bemutatásra kerül Szerb Antal regénye alapján a Pendragon legenda, amiben szintén fel fogsz tűnni.

B.: Igen, május 11-én mutatjuk be a Kálmán Imre Teátrumban a musicalt, amihez Kovács Adrián írta a zenét. A szöveget Galambos Attila jegyzi, a rendező itt is Somogyi Szilárd lesz. Az előadásnak van egy hirdetett szereposztása. Mi, a harmadévesek ún. cover pozícióban vagyunk. Ez egyfajta szerepgyakorlat, így ugyanúgy bepróbáljuk az egész szerepet. Az a jó ebben a helyzetben, hogy sokat lehet lesni a kollégáktól, így sokat is lehet tanulni. Én Kerényi Miklós Máté cover-je leszek, aki Bátky Jánost fogja alakítani.

Cs.: A színház mellett szinkronizálni szoktál, nem kevés rajzfilmben és sorozatban tűnik fel a hangod.

B.: Igen, sokat szinkronizáltam/ szinkronizálok. Gyerekként főleg rajzfilmekben adtam a hangomat, pl. Phineas és Ferb-ben. Majd prózai szinkronban is megmutattam magam. Nemrég bekerültem pár új projektbe, így volt lehetőségem énekelni a Disney on Ice-on, illetve feltűnök még a Horrible Histories-ban is.

Cs.: Mit tanácsolnál azoknak, akik a színészszakmán gondolkoznak?

B.: Akik a szakmán gondolkodnak, azoknak annyit tudok mondani, hogy ez egy hivatás. Erre az ember az életét teszi fel és annak megfelelően folytatja. Sok mindent megkövetel ez az életforma, de cserébe nagyon sok mindent ad. Lesznek göröngyös időszakok. Sírni, nevetni is kell. Egy a lényeg, hogy a döntéshez, hogy ők színészek/színésznők szeretnének lenni, mindig is ragaszkodjanak, ha valóban a pályán szeretnének lenni. Ezt mindenképp át kell gondolni, mielőtt az ember nekivág az amúgy eszméletlen izgalmas útnak.

Cs.: Miben láthatnak a nézők téged az idei évadban?

B.: Látható vagyok az István a király-ban, az Abigél-ben, a Pendragon legendában, a Játékszínben a Hamupipőkében, valamint vizsgaelőadásként az évad végén bemutatjuk a Szép Nyári Nap-ot, nyáron pedig a Titanic-ban tűnök fel.

Köszönöm Balázs, hogy elfogadtad a meghívásomat, további sok sikert kívánok a jövőben!

Ha tetszett a riport, nyomjatok rá egy like-ot, a megosztásokat is nagyon köszönöm, hamarosan érkezem a következő cikkel. Addig is, járjatok színházba, az előadásokhoz mindenkinek jó szórakozást kívánok!

A helyszínt a Mai Manó Café biztosította. Képforrások: Szobonyai Patrícia, Jardek Szabina és Ruzsa István képei + saját kép (A fotó a szerző kizárólagos tulajdonát képezi. Engedély nélküli másolásuk, bármilyen módon való felhasználásuk vagy sajtótermék általi megosztásuk a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.)

2019.03.09.                                                                                               Kányi Csenge Emese