Interjú Széplaki Éva

"Bízzanak magukban!"

Interjú Széplaki Évával

Széplaki Éva idén fogja befejezni tanulmányait a Pesti Broadway Stúdióban. A fiatal tehetség már most szerves része a Budapesti Operettszínház több előadásának is, például az István, a királynak, de feltűnik  az Abigélben is, mint Murai. Februárban egy operettben is megcsillogtathatta tehetségét a Péntek 13 Varga Rozijaként. Színházi elfoglaltságai mellett pedig egyetemi tanulmányokat is végez pszichológia szakon, amiket a színpadon is remekül tud kamatoztatni. A jövő pedig izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokat  rejt számára. Az igazán sokszínű Évával volt lehetőségem beszélgetni színházról, tervekről és a jövőről. Fogadjátok nagy szeretettel Széplaki Évát!

Csenge: Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a színészetnek szeretnéd szentelni az életed?

Éva: Debrecenben születtem, és az ottani Csokonai Színházban műfajukat tekintve, változatos darabokat tűztek műsorukra. A szüleim nagyon szerettek színházba járni, ahova természetesen engem is vittek. Egyik alkalommal a Pán Péter című előadást néztük meg. Teljesen elvarázsolt, ahogy a színészek szép díszletben táncolnak és énekelnek. Akkor tudatosult bennem, hogy ezt szívesen csinálnám én is. Utána következtek az iskolában a különböző mesemondó-és szavalóversenyek, amiken szívesen részt vettem. Akkor még nem tudtam, hogy mindezt művészetnek hívják, csak egyszerűen a szenvedélyemmé vált.

Cs.: Kik voltak, akik támogattak a céljaidban?

É.: A szüleim voltak a fő támogatóim. Bár nagyon féltettek, de soha nem kaptam tőlük nemleges választ. Mindig támogattak, akár az éneklésről, akár a táncról volt szó. Elkísértek az óráimra és a versenyeimre is.

Cs.: Miért pont a Pesti Broadway Stúdióra esett a választás?

É.: Az érettségi után Pesten szerettem volna folytatni a tanulmányaimat. Már Debrecenben is jártam ének- és táncórákra, valamint színi tanodába is. De volt egy nagy amerikai álomhoz hasonló nagy "pesti álmom", hogy majd Budapestre kerülök, és hátha lesz valamilyen meghallgatás. Végül a jogi egyetemre mentem, ami eléggé távol áll a színháztól. Később eljöttem a Budapesti Operettszínházba egy meghallgatásra, ahol azt a javaslatot kaptam, hogy kezdjek itt a Pesti Broadway Stúdióban tanulni. Ezt egy nagyon szerencsés találkozásnak tudom be.

Cs.: Mi a legfontosabb, amit a Stúdióban tanultál?

É.: A kitartás. Az embernek mindig van egy kis ereje ahhoz, hogy végigcsinálja a próbákat, az éjszakázásokat. Hogy megtanuljunk csapatban dolgozni, tiszteljük a másikat. Vegyük észre, hogy ha a másik például rossz passzban van, akkor támogassuk egymást.

A próba nem előadás, ott nyugodtan lehet hibázni. Ott látjuk meg, mi az, ami nem fér bele egy előadásba. Ezt először nehezen fogadta el a maximalista énem, de az évek alatt egyre jobban sikerült feloldódnom.

Cs.: Milyen az osztályoddal a közös munka?

É.: Gyakorlatilag együtt élünk, és ez mindent elárul. Tízen vagyunk az osztályban, hihetetlen akarat, csapatszellem és barátság van köztünk. Hiába három éve vagyunk csak osztálytársak, de minden időnket együtt töltjük a színházban. Sok mindent eltanultunk egymástól, rengeteg belsős őrültségeink vannak. Számíthatunk egymásra emberileg, barátilag és színészileg is. Nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen osztályban tanulhatok, hogy ilyen emberek vesznek körül. Ők a második családom.

Cs.: Heti 40 órában tanuljátok a szakmát, közben kisebb-nagyobb szerepeket, feladatokat kaptok a színpadon, így nagyon sokat tartózkodtok a színházban. Mire marad így szabadidőd a hétköznapokban?

É.: Talán alvásra, de arra se mindig. (nevet) Reggel 8-tól táncóránk van, 10-tól 14-ig próbálunk, utána következnek az óráink, mint például színészmesterség óra. Este 6-tól pedig folytatódik a próba vagy előadás van. Ez nagyon megterhelő, de nagy állóképességet, kitartást és akaraterőt ad. Olyanfajta felkészültséget, tudást és tapasztalatot biztosít, amelyet kevés dolog tud adni. 

Cs.: Van álomszereped, amit a jövőben szívesen eljátszanál?

É.: Mikor elkezdődött nálam a nagy színház szeretet, voltak olyan előadások, amelyekben szerettem volna részt venni. Mikor bekerültem a színházba, a listán lévő álmok beteljesedtek. Az Abigélben megkaphattam Murai szerepét, hogy benne lehettem az Isten pénzében, az István, a királyban, a Notre Dame-i toronyőrben, Operett Gálákon is szerepelhettem. Nyáron bemutatásra kerül a Szegedi Szabadtéri Színpadon a Titanic című gigaprodukció, amelyben egy kis szólista szerepet fogok játszani. Ezek miatt nagyon boldog, elégedett és hálás vagyok a sorsnak.

Cs.: Van olyan szereped a színházban jelenleg, ami különösen a szívedhez nőtt?

É.: Az összes szerepemet nagyon szeretem. Nagyon hosszú szériák vannak, nemrég lett vége egy hosszú, kilenc előadásból álló István, a király blokknak. Minden előadás másért izgalmas és jó, és másért szeretjük. Vagy a próbák miatt, vagy az emberek miatt. A zene miatt, hisz az István, a király zenéje világszínvonalú. Ugyanígy vélekedek az Abigél vagy a Notre Dame-i toronyőr zenéjéről is. Vagy, hogy egy operettet említsek, ilyen számomra a Péntek 13 is. Ezek mind olyan előadások, hogy nincs ember, aki nem úgy jönne ki a színházteremből, hogy nem ezeket a dalokat dúdolná.

Cs.: Volt olyan félelmed, amit le kellett küzdened ahhoz, hogy minél jobban teljesíts színészként?

É.: Budapest más mentalitású, és mikor 3 évvel ezelőtt idekerültem, egy szürke kisegérnek éreztem magam. Kinyílt számomra ez a város, hogy mennyi embert és lehetőséget rejt magában. Itt, Budapesten megtanultam bátornak lenni.

Cs.: Van olyan személy a színházban, akitől bármikor elfogadsz tanácsot?

É.: Mindenkitől nagyon szívesen elfogadom a tanácsot. Ez a színház egy olyan gyönyörű hely, ahova belép az ember, összerándul a gyomra az izgalomtól és a csodálattól. Az emberek pedig egytől egyig hihetetlenül kedvesek és odaadóak. Ha csak említenem kell pár embert: Vágó Zsuzsi, Frankó Tünde, Lukács Anita, Somogyi Szilárd vagy Peller Károly. A koreográfusok közül pedig Barta Viki vagy Bakó Gábor. Ez egy hatalmas ajándék, hogy velük dolgozhatunk.

Cs.: Hol képzeled el magad 5 év múlva?

É.: Amit 14-15 évesen elképzeltem magamnak, azt élem most. Ha nekem valaki 14 évesen azt mondja, hogy pár éven belül az Operettszínházban fogok különböző darabokban játszani, nem biztos, hogy elhiszem neki. Mégis itt vagyok, aminek nagyon-nagyon örülök. Mellette egyetemre is járok, pszichológiát tanulok a Károli Gáspár Református Egyetemen, azt is nagyon szeretem. Szeretek előre tervezni, de úgy is az lesz, amit az élet hoz.

Cs.: Tudtad azt a tudást hasznosítani a színpadon, amit az egyetemen tanultál?

É.: Azt hittem, hogy ez a két dolog nagyon messze van egymástól. De amikor elkezdtem az egyetemen önismereti órákra járni, és voltak erről előadásaink és szemináriumaink, és összevetettem a színházzal, rájöttem, hogy egy és ugyanazt hordozza magában: a kitárulkozást. A tudatalatti feltárása, a félelmek, a gátlások, az álmok, a vágyak kiterjesztése és kiteljesedése, ami mindkettőben megjelenik. A pszichológiában azért fontos, hogy ezeket a gátlások feloldja és kiegyensúlyozott legyen. A színházban pedig azért, hogy minél több színt tudjál megmutatni és keverni. Nem gondoltam, hogy ennyire fedi egymást a kettő, de nagyon is.

Cs.: Februárban lehetőséged nyílt az osztályoddal egy operettbemutatóra, a Péntek 13 című előadás került megrendezésre. Milyen volt magadat az operett műfajában kipróbálni?

É.: Debrecenben klasszikus hangképzést tanultam, ezen a vonalon szerettem volna elindulni. Nekem az egyik nagy álmom volt,hogy szubrett legyek. A családban is nagyon hangsúlyos és kedvelt volt az operett vonal. Már régebben is jártunk az Operettszínházba különböző operett előadásokra. Nagyon megtetszett nekem ez a világ. Hatalmas szerencsénk volt Peller Károllyal, hogy így belelátott az osztályunkba. Ő írta ránk a szerepeket, a történetet, a zenei tükröt, a koreográfiát, a díszletet és a jelmezt is. Nagyon hálás vagyok, hogy megtalált egy ilyenfajta szerep, hogy ennyire meglátta, hogy én ilyen vagyok. Varga Rozi is egy szürke kisegér, aki belecsöppen a nagyvárosi életbe, lehetőségeket és szerelmet találni.

Cs.: Májusban kerül bemutatásra a Pendragon legenda című musical a Kálmán Imre Teátrumban, amiben ha jól láttam te is szerepelni fogsz...

É.: Igen, tuttiként leszek jelen a színpadon. A Pendragon legenda nagyon érdekes, hihetetlenül izgalmas. Egy jó thriller, amit az ember szívesen a kezébe vesz, elolvassa és megnézi. Kovács Adrián zenéje csodálatos, Somogyi Szilárd pedig a darab rendezője. Zseniális a zene, a szereplőgárda, és Lénárt Gábor koreográfiája is, egy hatalmas produkció van készülőben a Kálmán Imre Teátrumban.

Cs.: Nyáron is vár rád egy nagy feladat, augusztusban bemutatásra kerül a Szegedi Szabadtéri Színpadon a Titanic című musical!

É.: Igen, Kate Mullins szerepét fogom alakítani, aki egy varrónő. A musical zenéje csodálatos, olyan operai magasságú szólamokkal teli hatalmas mű, ami egyszerűen káprázatos. A szerepek, a díszlet, jelmezek miatt úgy érzi az ember, hogy ott van 1912-ben a Titanicon, és átéli mindazt, ami ott történhetett. Elképesztő sorsokat és háttértörténeteket rejt magában. Egy nagyon ígéretes produkció lesz.

Cs.: Mit tanácsolnál azoknak, akik a színészszakmán gondolkoznak?

É.: Bízzanak magukban! Ha bíznak magukban, akkor fejlesszék magukat és legyenek nagyon kitartóak, elhivatottak és szorgalmasak! Ehhez persze szükséges a háttér támogatás is.

Cs.: Miben láthatnak téged a nézők az idei évadban?

É.: Az István, a királyban, a Pendragon legendában, az Abigélben, és nyáron Szegeden a Titanicban leszek látható.

Köszönöm Éva, hogy elfogadtad a meghívásomat, és további sok sikert kívánok neked az álmaidhoz! Ha tetszett az interjú, nyomjátok rá egy like-ot, a megosztásokat is nagyon köszönöm! Látogassatok színházat, figyelmetekbe ajánlom a májusban bemutatásra kerülő Pendragon legendát Somogyi Szilárd rendezésében, amiben Évát is megnézhetitek. Ezenkívül a Titanic című előadást se hagynám figyelmen kívül, még kaphatóak jegyek a szegedi előadásokra! A további kőszínházi előadásokhoz pedig jó szórakozást kívánok! 

A helyszínt a Teátrum Bistro & Café biztosította. ( A fotók a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. Engedély nélküli másolásuk, bármilyen módon való felhasználásuk, vagy sajtótermék általi megosztásuk a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.) + Széplaki Éva fotója

2019. 04. 07.                                                                                         Kányi Csenge Emese