Abigél-vagyis, csodák igenis léteznek

Abigél,

vagyis, csodák igenis léteznek

2016. november 9.

„Nincsenek csodák..."- hangzik el a darab egyik dalában. Biztosak vagyunk mi ebben? Én nem hinném. Mert azonkívül, hogy ez a musical az én szememben egy csoda volt, megmutatta, hogy igenis léteznek, csak hinnünk kell benne. Hinni egy tárgyban, hinni egy emberben, vagy csak hinni önmagunkban, hogy igenis meg tudjuk tenni. De miről is beszélek pontosan? Alább elolvashatjátok!

A történet:

Szabó Magda regénye alapján készült musical főszereplője Vitay Georgina, a pesti gimnazista lány, akit apja, Vitay tábornok 1943-ban váratlanul elküld Árkodra, a Matula református internátusba. A lánynak, le kell mondania az egész városi életéről, jólétéről, apjáról és a barátairól. Kezdetben börtönnek érzi a helyet és bolondnak tartja az összes lányt, aki ott tanul, és badarságnak tartja Abigélt is, a kőszobrot, aki már évek óta az iskola kertjében áll. Neki írnak leveleket a lányok, ha valami bajuk van, vagy ha bántja őket valami. És rejtélyes módon Abigél mindig válaszol és segít is. Gina önzőn és gyerekesen viselkedik, ezért kiutálják őt. Többször kísérel meg szökést Árkodról, de végül mindig visszakerül a Matulába. Miután megtudja apja helyzetét, aki a háborúban szolgál, megváltozik, és fiatalkora ellenére felnő. Bocsánatot kér az összes lánytól, akik meg is bocsájtanak neki, és barátok lesznek. Gina számára többé nem zord az iskola, és börtön helyett, úgy tekint rá, mint egy biztonságos otthonra. Abigélben is elkezd hinni, és ő is többször fordul hozzá segítségért. Így segít bajba jutott osztálytársán, és Abigél is segít Ginának, amikor kell. A tábornok hónapokig nem jelentkezik, hisz a németek elfogták őt. Gina megnyugszik, amikor udvarlója, Kuncz Feri érte jön, és azt mondja neki, hogy hazaviszi. De kiderül, ez egy csel, hogy a tábornok, lánya életéért információkat adjon ki a hazájáról. A történet végén megoldódnak nagyjából a problémák, egy félig befejezett történetet kapunk csak, és a legfontosabb: kiderül, ki Abigél.

De nem árulom el azoknak, akik még nem olvasták a könyvet vagy nem látták a darabot.

Jöjjetek el, és derítsetek fényt a titokra!

Dalok és prózai jelenetek:

Az Abigél musical megnézése után minden tiszteletem Kocsák Tiboré és Miklós Tiboré. Olyan zenét sikerült a színpadra vinniük, hogy azt mindenkinek hallania kell. Volt benne erő, és gyengédség egyidejűleg. A zene olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogy az első szám után sírni tudtam volna meghatottságomban. Már ezért megéri zenés darabokat nézni. A dalszövegek is csak ugyanilyen dicséretet érdemelnek. Még most is a fejemben járnak. Igazak, érzelmesek, őszinték. Ezekkel a szavakkal tudnám leírni. Kedvencem Kőnig tanár úr dala volt a „Tiszta jellem". De ekkora dicséretet érdemel Gina szólója is a „Nincsenek csodák". Prózai jelenetekből kevés volt, a zene nagyon jól kitöltötte a darab idejét. Viszont az a kevés prózai jelenet is nagyon tetszett nekem. Amikor humorosnak kellett lennie, humoros volt, amikor szomorúnak kellett lennie, szomorú volt.

Díszlet:

A díszlet nagyon jól lett felvíve a színpadra. A fő díszletelem természetes az iskola volt. Tetszett, ahogy régiesre és kissé kopottra vették a figurát a törött ablakokkal és az öreg réz kerettel, ami már zölddé vált az idő múlásával. A padok, amik segítségével egy másodperc alatt egy tantermet varázsoltak a nézők elé úgy voltak megoldva, hogy azt a darab szereplői tudták jobbra-balra mozgatni. Ez számomra még adott egy jó kis aktív osztályhangulatot és egy belecsempészett koreográfia-hatást.

A darab alatt egyszer a nézők láthattak egy vonatot. Pontosabban csak a végét. A teret nem befoglalva vitték fel a színpadra és mégis látványos volt. És hát a legfontosabb díszletünk nem más, mint a kőszobor,vagyis Abigél. Tetszett, hogy volt neki egy kis kancsója, amibe a diáklányok a leveleiket dobták. Így titkuk rejtve maradt mindenkitől, ezzel is bizalmat sugározva.

Kellékek:

Kevés kellék jelent meg a színpadon a darab során. Az első fontos, a Matulás tarisznyák voltak, amit a lányok viseltek. Kis méretük ellenére sok tárgyat, és még annál több titkot rejtettek magukban. Tetszett, hogy egyszerűek voltak.

A darab elején emlékül Gina is és az apja is adnak egymásak egy-egy apró ajándékot. Gina az apjától egy nyakláncot kap, amit később elvesznek tőle, hisz a Matulában nem lehet ékszert hordani. Ez egy nagyon szomorú rész volt, hisz az volt Gina számára az egyetlen kézzelfogható dolog, ami az apjára emlékeztette, és amitől erős tudott maradni. Az apja Ginától pedig egy hamutartót kapott.

Jelmezek:

A jelmezek gyakorlatilag a lányok egyenruhája volt. Mindenki ugyanúgy nézett ki, ezzel szimbolizálva az egységet, a hovatartozást. Nekem személy szerint tetszettek és emlékeztettek a régi korokra. Szüleim mesélték, hogy nekik is kellett egyenruhát vagy éppen iskolaköpenyt hordani. Az egyenruhát meglátva, egyet tudtam érteni Ginával. Nekem sem esett volna jól, ha ezt kellett volna viselnem. Nem akarta, hogy miután mindenétől megfosztották, a személyiségét is elvegyék tőle. A tanárok ruhái és a fityulák is valósághűek voltak. Itt is kifejezték a különböző tanárok jellemét. A legélethűbb jelmez a második felvonásban megjelent SS parancsnok jelmeze volt. Olyan volt, mint az akkori időkben, ezzel  pedig egyfajta bizarr érzést keltve bennem.

Koreográfia:

Az egyik legfontosabb koreográfia egyértelműen a lányok bevonulása. Látszott ebben is egységük és egyformaságuk. És ez a kettő meg is rémítette főszereplőnket Ginát, és személy szerint engem is. A másik koreográfia, ami még nagyon tetszett a második felvonásban volt, amikor is elkezdődött a karácsonyi szünet és a fiúiskola lakói, a „Kakasok" táncra perdültek. Tetszett a koreográfiában a játékosság és az a lazaság, amit ezek a fiúk képviseltek. És ezenkívül nagyon jól „parodizálták ki" a „Szent hurkák" táncát.Szereplők, színészek:

Szerintem az egyik legkiválóbb szereposztást sikerült kapnom és őket se hagyhatom ki az élménybeszámolómból.

A főszereplő, Vitay Georgina szerepét Vágó Zsuzsi alakította. Zsuzsi az elején nagyon jól adta az elkényeztetett, pesti úrilányt, aki hirtelen belecsöppent a vidéki internátus életébe. Nem akarta elfogadni új helyzetét, kézzel-lábbal tiltakozott a Matula ellen. Nem értette, apja miért akarja őt egy ilyen helyre bedugni. Gina önfejűségét, önzőségét, „sznobságát" a színpadra tudta vinni az Operettszínház szólistája. Gina „hisztijei" mellett viszont nagyon tetszettek még az apjával való jelenetek. Földes Tamás és Vágó Zsuzsi között kialakult már a darab elején a szétszakíthatatlannak hitt, ám később elszakított apa-lánya kapcsolat.

A legjobban akkor látszódott a kettejük közti szeretet, amikor megérintették egymás orrát. Minden családban és minden szülő-gyermek kapcsolatban fel lehet fedezni ilyet, és ez a mozdulat egy meghitt, családias és bizalmas érzést adott nekünk, nézőknek és úgy érezhettük, hogy beleláthattunk egy család életébe. Számomra mindig is különleges volt Vágó Zsuzsi személye a színpadon. Félreértés ne essék, az Operettszínház színésznői egytől egyig különlegesek. Vágó Zsuzsinál mindig igazi könny csillan meg a szemében. És mintha itt is felfedeztem volna, amikor „végleg"- hisz nem tudjuk, mi a vége, elköszönt az apjától. Igazi hang, igazi érzelmek, vagyis: Vágó Zsuzsi.

Vitay tábornok szerepét Földes Tamás alakította. Mint a szigorú tábornok, úgy a gondoskodó apa is meglátszott a színész játékában. Földes Tamás változatlanul maximális és komoly munkát tár elénk a színpadról. Hangilag most is remekelt, ehhez csatlakozott a kiváló színészi játék.

Neki is nagyon jó dalok jutottak az első felvonásbeli duettje Vágó Zsuzsival érzelmes volt, míg a szólója át tudta adni a nézőnek azokat az élményeket és érzéseket, amit ő kint a fronton tapasztalt. Furcsának tűnhet, hogy egy ilyen kiemelkedő színészről csak ilyen keveset tudok írni, de egyszerűen nincs Tamásra szó, amit tudnék használni. Na, jó talán csak egy, mégpedig az, ami nálam személy szerint Szabó P. Szilvesztert is leírja, vagyis: zseniális. Köszönöm a Művész úrnak ezt az élményt!

Horn Mici szerepét Udvaros Dorottya alakította. Nagyon örülök, hogy vele láthattam, hisz kicsit ő a „Horn Mici", amióta a Budapesti Operettszínház ezt a darabot játssza. Díva volt a színpadon, gondoskodó asszony és egy szomorú anya, és sokak számára Abigél, hisz mindenki azt hitte sokáig, hogy ő Abigél.

Udvaros Dorottya tekintete, az a sejtelmesség és bizonytalanság, ami miatt a lányok nem tudták eldönteni, hogy ő Abigél vagy sem, nagyon tetszett. Egy titkot rejtett végig, amit ő tudott csak ő egyedül. Hangban is egy igazi nő volt, egyszerűen show-t teremtett minden alkalommal a színpadon. Egyszerű és egyben visszafogott nő. Talán mégiscsak ő Abigél...?

Torma Gedeon, a Matula szigorú igazgatóját, Pálfalvy Attila vitte a színpadra. Utoljára őt az Elfújta a szélben, Scarlett apukájaként láthattam, aki egy érzelmes, bár jellemben egy erős ember volt. Itt, ebben a darabban pedig egy szigorú, szőrös szívűnek tűnő ember volt, aki a történet végére már nem volt annyira az, a nézők legnagyobb örömére. A szerepét tényleg nagyon szigorúra faragta és ugyanolyan keménykezű volt még a saját unokahúgával, Piroskával is, mint bármelyik másik lánnyal.

Gyengédsége még akkor látszódott meg, amikor hőn szeretett halai kiestek az eltört akváriumból. Közel álltak a szívéhez, ez egyben a nézőnek vicces és mégis érthető reakció volt. Ettől vált szerethetővé ez az amúgy szigorú karakter. Mennyi mindent rejthet egy arc, nem?

Kőnig tanár úr, a csöndes, visszahúzódó tanár szerepét Csonka András formálta meg. Prózailag nagyon jól teljesített a színpadon. Az idős úrra hajazó jelmeze csak hozzáadott a karakterhez, visszafogottságával és „bénaságával" jól kiegészült a tanár szerepe. Viszont sajnos hangilag nem volt olyan jó.

A legjobb, és azóta is a legkedvesebb, a „Tiszta jellem" című dal, hisz dallamilag nagyon jó és ennek a szövege a legsokatmondóbb. Habár Csonka Andrásnak nagyon jó és érdekes ez a rekedtes hangszíne, maga a hangja nagyon gyenge. Sajnos így nem volt olyan felhőtlenül élvezhető.  A dal végébe már a lányok is beszállnak, és legnagyobb örömünkre jól hangzanak együtt, de legnagyobb bánatunkra simán leéneklik azt a színészt és szereplőt, akié igazán ez a dal. Ezt nagyon sajnáltam, mert ez is egy kiemelkedő alakítás lehetett volna.

Ettől függetlenül egy nagyon érdekes karakter Kőnig tanár úr, emellett nagyon rejtélyes és titokzatos. Mint egy árny vagy egynéhány jelenetben, mint egy isteni sugallat jelenik meg a színpadon és ez engem nagyon elgondolkodtatott, ki is ő valójában. Talán ő is rejteget titkokat?

Zsuzsanna testvért Nádasi Veronika alakította. Zsuzsanna testvér volt a legártatlanabb és legőszintébb a darab során. Úgy viselkedett, ahogy egy apácához illik. Emellé a jó jellem mellé kapott még nagyon jó dalokat is. A „Karácsony esti dal" gyönyörű volt, őszinte, szívfacsaró, amellett, hogy természetesen én is sírtam, a körülöttem ülők is. Attól függetlenül, hogy november volt, rögtön átjárt engem a karácsony meghitt hangulata. Tiszta és hatalmas hang és egy csupa szív nő. Gyönyörű és megható élmény az Operettszínház színésznőjétől!

Kis Mari szerepét Simon Boglárka hozta el nekünk. Hát ez a lány fiatalkora ellenére nagyon éretten viselkedett a színpadon. Maximálisan alakította a szerepét, igaz volt, és olyan Kis Mari amilyennek lennie kellett. „Kiemelkedett" a többi lány közül és tudta őket kezelni. Igazi vezéregyéniség volt. Nagyon jó poénokat kapott a szereplő, amiket Bogi nagyon jól át tudott adni a nézőknek, mi meg csak dőltünk a nevetéstől. Mint a dühe, mint a megbocsátása is jól volt ábrázolva. Boglárka nagyon jól el tudta nálam érni, hogy én is bűnbánónak érezzem magam, habár semmit nem követtem el (hacsak az nem számít bűnnek, hogy rendszeresen színházba járok). Számomra ő volt a legkiemelkedőbb színésznő. Nagy szerepek és nagy sikerek várnak még erre a lányra!

Torma Piroska, az igazgató unokahúga Prescsák Zita volt. Ez a Matulás lány velejéig humoros, vicces és egyszerűen szerethető. Mindenhová követte Marit, de meg volt a maga esze. Ez a lány szivárvány volt a Matula borús egén. Érdekes volt nekem, mert utoljára, mint Capuletné láttam a Rómeó és Júlia című darabban. Nem voltak félelmeim, de ha lettek is volna, hiába. Hisz, ahogy egy anyát, úgy egy fiatal iskolás lányt is nagyon jól el tudott játszani. Remélem, még sok szerepben láthatom ezt a bűbájos színésznőt!

Bánki Anna szerepét Farsang Emese öltötte magára. Egy nagyon édes és sebezhető lányt alakított, akinek kérdéses volt a sorsa és a jövője, származása miatt. Hisz ő és az édesanyja zsidó volt. Nagyon féltettem ezt a lányt, de Gina közreműködésével Abigél ismét közbelépett és segítséget nyújtott. Mert Abigél mindig ott segít, ahol kell. Amint megoldódott Anna problémája, Abigélnek is, és Ginának is nagyon hálás volt, olyannyira, hogy karácsonyra meghívta magukhoz a lányt, aki sajnos végül nem tudott elmenni. Nagyon szerethető volt, mint a karakter, mint a színésznő is.

Kalmár tanár úr, a jóképű tanár szerepét Szerényi László alakította. Hát jóképűségben nem volt hiány a színpadon, hisz, mondjuk ki hölgyeim, Szerényi László a hangja mellett a sármjával is elnyeri a hölgyek szívét. És ezt a sármot a lányok is észrevették, és nem is egyszer hangoztatták egy-egy jószívű sóhajtással. Hát igen én is csak annyit tudok mondani: „Ahhh!!". Na de hogy ne csak erről írjak, hisz tudok másról is, Kalmár egy nagyon egyenes, és amikor kellett bátor ember volt. Amikor riadót hirdettek ki a Matulában, ép és hideg fejjel gondolta át minden döntését és igazi vezetőként tudott viselkedni. A tanár úrnak nem volt különösebb szólója, de a színész nagyon jól tudott együttműködni a kórussal és tisztán és jól énekelt.

Végül Kuncz Feri szerepével zárom a sort, akit Angler Balázs alakított. Mint ahogy azt már említettem, jóképűségben nem volt hiány, és itt most főleg a fiatal lányokhoz szólok. Angler Balázs is pár éve az Operettszínház tagja és eddig nagyon jó szerepeket osztottak neki. Gondoljunk csak a Rómeó és Júlia Verona hercegére vagy Mr. Rhinalder-re a Lady Budapestből. Komoly darabok, komoly szerepek. Kuncz Feri, ha nem is sokszor tűnt fel a színpadon, bennem komoly nyomot hagyott. Feri, Gina udvarlója és emellett a tábornok mellett szolgál, mint tiszt. Többször említésre kerül a Matulában és igazi álomsrácként tekintenek rá a csajok, ahogy a "Két szív" nevű dalhoz is ezzel a tudattal asszisztálnak. Ám néha a jó pofi mögött piszkos jellem rejtőzik. Feri elárulja a tábornokot és csellel el akarja szöktetni Ginát, hogy mint alku tárgyaként információkat szerezzenek meg Vitay tábornoktól. Ez a tett és ez az agresszív viselkedés a darab végére végleg megbélyegezte számomra a karaktert. Hangban már most is elég erős Balázs, de érzem, ez még az évek és a tapasztalok során erősödni fog.

Ezek mellett a főbb szereplők mellett megjelent még sok tanár, például Gigus tanárnő, Truth vagy Hajdú tanárnő, akikről sokszor hihettük azt, hogy köztük van Abigél. Itt volt még Suba, a pedellus vagy Mráz úr, az üveges, vagyis Árkod lakói, akik jeleneteikkel csak tovább színesítették a musicalt.

De ezenkívül megjelent még gesztenyeárus fiú, magyar tiszt vagy a püspök és persze a Matulás lányok. És itt szeretném kiemelni a Pesti Broadway stúdió növendékeit, Horváth Dánielt, Cseh Dávid Pétert, Pesák Ádámot és Katz Zsófit, akik kiérdemelten, egyre komolyabb szerepeket játszanak a színházban, nem is akárhogy. Mert kisebb szerepeikben is maximálisan teljesítettek és ez nekem komoly energiát és kitartást mutat. Köszönöm az élményt a fiúknak, Zsófinak és nemcsak nekik, hanem az összes színésznek és résztvevőnek a munkát!

Saját vélemény

Miközben írom ezt, két kérdés jutott az eszembe. Az egyik: „Hol van az otthon?". A másik: „A változás jó?". Hogy miért ezek jutottak eszembe, azt most kifejtem nektek.

„Hol van az otthon?" Szerintem az otthon nem egy hely. Az otthon emberekhez és érzésekhez köthető. Gina is sokáig úgy érezte, hogy elszakították őt az otthonától. Utána mégis rátalált egy másikra, a lányokban, a tanárokban és abban a biztonságban, amit a Matula és Abigél nyújtott. Én is így érzem. Bárhol is vagyok, vagy leszek, amikor a családom velem van, az az igazi otthon, jöjjön akármi az életben. De az is lehet, hogy az embernek több otthona van, mint a szabónak a műhelye, vagy éppen a színésznek a színház. Ha olyan emberekkel van körülvéve, akik szeretik őt és az illető nyugalmat érez, akkor mondhatja azt: „Igen, otthon vagyok."

„A változás jó?" Igen, mindenképp, legalábbis szerintem. Az, hogy Gina elutazott Pestről, Árkodra, az is egy jelentős változás volt az életében. Jó hatással volt rá. Mindenképpen igen. Mert ez alatt az idő alatt felnőtt. Megismerkedett olyan dolgokkal, mint az összetartás, testvériség, és megnyílt előtte a világ. Rájött, hogy nem csak az a pihe-puha, kényelmes kis élet van, amiben ő élt. A világ rejthet csúfságokat, mint például egy háború. És ezt a saját bőrén tapasztalhatta, amikor az apját el kellett hagynia a háború miatt. Rájött, hogy nem lehet az a kislány, mint előtte. És itt történt meg a változás. Észrevette, hogy mennyi ember szereti őt, és hogy vannak, akik képesek őt elárulni. És ismét bekövetkezett az, amit imádok az Operettszínház musicaljeinek szereplőiben (például „Én" a Rebeccából vagy Scarlett O'Hara az „Elfújta a szél"-ből): a jellemfejlődés. Gyönyörű dolog, és ismét láthattam egy ilyen karaktert. Köszönöm! És köszönöm, hogy megint ilyen fontos és értékes gondolatokat ébresztett bennem egy musical. Már ezért érdemes nézni őket és gyönyörködni bennük. Érzelmek és gondolatok. Ezek számomra az értékes dolgok.

Kinek ajánlom ezt a darabot?

Kicsiknek és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, vagyis: mindenkinek. Fiatalabbaknak azért, mert megismerkedhetnek egy fontos magyar irodalmi művel kicsit másképp. Ha még nem olvasták a könyvet, de már látták a darabot, lehet, hogy kedvet kapnak a könyvhöz. De ha nem is, így is megismerték Szabó Magda gyönyörű regényét. Felnőtteknek miért? A könyv és a film után mindenképp egy kis nosztalgia lesz, egy páratlan hangzású zenével nyakon öntve. Érzelmes, könnyfakasztó és elgondolkodtató. Ezeket adja a nézőknek az Abigél.

Köszönöm, hogy elolvastátok élménybeszámolómat, és ha tetszett nektek, de még nem láttátok, akkor irány az Operettszínház és gazdagodjatok egy csodás élménnyel!

Jó szórakozást kíván nektek:

                                                                                                                Kányi Csenge Emese

Képforrások:

www.operett.hu