Feltétel nélküli szeretet, elfogadás....vágyunk rá, mégis oly nehéz megvalósítani a mai világban. De hol lehet a hiba? Senki sem tudja igazán. Sokszor mondjuk azt különböző helyzetekben: "Én megértelek." De ez biztos? Megérteni csak akkor tudjuk igazán a másikat, ha az ő helyzetében vagyunk. És ez itt a kulcsszó. És itt van nekünk egy ember, aki ezt bevállalja. Ezzel el is kezdődik a történet. Ezután már csak egy kérdés merül fel: Ki dönti el, ki lesz ember vagy szörny?
Történet
A történet középpontjában Quasimodo áll, a Notre Dame púpos harangozója, aki egész életét a katedrálisban élte le nagybátyja, Claude Frollo és a vízköpők társaságában. Soha életében nem hagyta el a tornyot, mert Frollo fő esperes szerint csakis a gonoszat találná ott. Ám mégis úgy dönt, meglátogatja Párizs városát, ráadásul pont farsangkor, amikor mindenki énekel és táncol. Ami Quasimodo számára érdekes, az Frollo szerint megvetendő, hisz ő utálja a farsangot és annak fő résztvevőit, a cigányokat, mert úgy érzi, az ő kicsapongó életük választotta el öccsétől, Jehan-tól és ez az élet vezette végül a fiút a halálba. Frollo-nak csak a hite és a Notre Dame maradt. De vajon ez meddig tart ki? Eközben megérkezik a vásári forgatagba Phoebus de Martin kapitány is, aki addig a fronton szolgált és most a templomi testőrség tagja lett. Próbálja elfelejteni a fronton történteket, de egyre csak küzd a démonjaival. Mindhárom szereplőnk harcol lázasan valami ellen, amikor is egy angyal száll le Párizs terére: ez pedig nem más, mint Esmeralda. Megjelenésével minden megváltozik. Mindhárom férfi szerelmes lesz belé, de vajon ki nyeri el a szerelmét, és közben mit veszít el?
Dalok, prózai jelenetek
A Budapesti Operettszínház utoljára 2005-ben vitt színpadra Disney-rajzfilmet (Szépség és a Szörnyeteg). Az alkotók egy nagyon érdekes egyveleget mutattak be a publikumnak, mert a Disney dalait használták fel, viszont Victor Hugo regényéből vették a történetet. Szóval, ha láttad a rajzfilmet, akkor ne csodálkozz majd, ha nem ugyanazt látod viszont a darabban. A dalokban az egyházi dallamokat tudjuk felfedezni, a kórusrészek lúdbőrözősek, és a szólószámok fantasztikusan nagy ívűek. Mivel a történet Victor Hugo könyvéből származik, így egy-két helyen sokkal reálisabb, ezáltal sokkal több, nagyon is aktuális mondanivalója van. Rég láttam ilyen remek történetet a színpadon.
Díszlet
A díszletet ismét Khell Csörsz álmodta meg és én megint elvoltam ájulva. Hisz: ott volt előttem a Notre Dame! Remek másolatot tudtak a színpadra felvinni. Ráadásul nem csak kívülről, de belülről is megtekinthettük, Quasimodo kis szobájával együtt. A harangozó szobája egyszerű volt, kevés bútorral, talán ezzel is szerették volna az alkotók Quasi egyszerűségét érzékeltetni. Viszont ahogy a díszlet és a fények együtt játszottak a színpadon, valami varázslatos volt, és a füst segítségével olyan volt, mintha én is a darab részese lennék. A téren játszódó jelenetekben megjelent a porond, ami Clopin kis, saját "színpada" volt és egy hatalmas kerék is, ami a későbbiekben játszott nagy szerepet. Összességében egy remek vásári hangulatot kaptunk vissza mi, nézők. A darab másik fontos látványeleme itt is a tűz volt, ami nem egyszer jelent meg a színpadon különböző formákban. Hol mint a máglya tüze, hol mint a katedrális tetejéről leömlő, forró ólom.
Kellékek
Kellékek terén se volt hiány a színpadon. Mint az Operettszínház sok darabjában itt is voltak fáklyás jelenetek, ahol mint a színészek, mint a statiszták remekül használták azokat, mindenféle aggály nélkül. A testőrségnél megjelentek különböző fegyverek is, ezzel egésszé alakítva az ő szerepüket, Esmeralda szólója alatt pedig gyertyafényben úszott a Szegedi Szabadtéri színpada. Viszont egy-egy szereplőnek voltak fontos kellékei, amik szorosan kötődtek a szerepéhez.
Itt most én példának Frollo-t fogom hozni, aki mint pap, mindenféle eszközzel próbálta kiűzni magából a tisztátalan gondolatokat. Ilyen kellék volt például a korbács vagy a cilicium (szögekkel kivert öv).
Jelmezek
A jelmezek az én meglátásom szerint elég modernek voltak, de ez egyáltalán nem zavaró, hisz a történetet egy mai korból jött fiúnak mesélik el a szereplők. Quasimodo jelmeze maga a púp volt, ezenkívül a fején lévő ruhadarab tette torzzá őt. Frollo jelmeze természetesen egy papi ruha volt, de a végén már egy bőrhatású ruhában játszott tovább a színpadon, ami keménnyé, már-már kegyetlenné tette a figuráját. Phoebus jelmeze igazán férfias volt, a bőrkabát és az ing jól kiemelte izmos alakját, így jelent meg egy igazi pasi a színpadon. Clopin és a cigányok ruhája laza volt, kendőkkel és mintákkal díszítve, furcsamód ezzel egy kicsit kalózos hatást nyújtva. Viszont akiket muszáj kiemelnem, azok a vízköpők. Ruhájuk színéjében és formájában kőhatást kaptunk vissza, mégis emberiek maradtak, ezzel is azt mutatva, hogy ők Quasimodo "élő" barátai. Még meg kell említenem Frederic Charlus és a katonák jelmezét is. A ruha főszínei a zöld és fekete volt, nem az a tipikus terepminta, de remekült passzolt össze a két szín, igazi, katonás kinézetet adva ezzel a testőrségnek.
Szereplők, színészek
A rendező, Kerényi Miklós Gábor, KERO ismételten remek szereplőket választott ki. És ha már szóba került a rendező, akkor mindenképp kell pár szót róla is ejtenem. KERO ismét kitűnő munkát végzett, mert habár a Disney rajzfilm dalait használta fel, egy igazán komoly mondanivalóval rendelkező előadást sikerült a színpadra vinnie. Alan Menken és Stephen Schwartz zenéi nagyon jól keveredtek Victor Hugo történetével, és ezzel valami igazi újdonságot tudott elénk varázsolni a Budapesti Operettszínház rendezője.
Quasimodo bőrébe aznap este
Veréb Tamás bújt.
Jaj, hogy én már mennyire vártam, hogy írhassak Tomiról. Tavaly szeptemberben vett részt a fiatal színész a Sztárban sztár című műsorban, ahol olyan sikeres volt, hogy a végén meg is nyerte a versenyt. És itt is valami hasonló helyzetbe került, amikor is a híres regény főszereplőjét kellett magára öltenie. Aki többet jár az Operettbe azt tudja, hogy Tamás főleg ezeket a fiatal, szerelmes, mondhatni szépfiú szerepeket alakítja. Ott van Rómeó vagy Chris a Miss Saigon-ból. Vagy ha csak a gyerekdarabokra gondolok akkor az Oszi bosziban a Délceg Királyfi. De itt nem ő volt most a szépfiú, ezért is volt neki egy remek színészi kihívás. És ő ezt is teljesítette! Habár még csak 23 éves, hihetetlen nagy komolysággal és koncentrációval vitte végig a darabot. És végül meg is mutatta nekem azt, hogy miért is ő a darab főhőse. Hogy hogyan is sikerül elfogadtatni magát az emberekkel. Hogy egy igazán egyszerű, torz "gyermekből" hogy lesz egy bátor férfi. Megmutatta azt, hogy egy csúnya arc mögött milyen szép és tiszta lélek rejtőzhet. És emellé párosul még az a hatalmas hang is, ami Tomi torkában lakik. Egy biztos: komoly jövő és egyre komolyabb szerepek állnak Veréb Tamás előtt.
Esmeralda szerepét
Gubik Petra alakította.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy Petra már most egy igazán komoly színésznő. Esmeralda egy nagyon kemény kihívás, de ebben is nagyon jól teljesített. Gyönyörű volt, elragadó, szenvedélyes. Egyszerűen nem lehetett elmenni mellette. Igazságos volt, és habár Frollo szerint egy igazi boszorkány, amikor Quasimodo-n segített egy földre szállt angyallá vált. Ő volt a megtestesült jóság és hihetetlenül bátor volt. Bizton állíthatom, hogy tetteivel ő vált a darab másik nagy hősévé. Sajnálom, hogy az lett a sorsa, ami. A szólójában nagyon hozta a hangot, betöltötte vele Szeged hatalmas színpadát. Lassan Gubik Petra neve összekötődik a komoly női főszerepekkel. Csak így tovább Petra!
Claude Frollo szerepét
Szabó P. Szilveszter alakította.
Most már biztos: ha szeretné Szilveszter, ha nem, nem tud megválni a negatív karakterek szerepkörétől. Ne is váljon, hisz most is egy zseniális alakítást láthattunk. Frollo volt a Notre Dame fő esperese, aki már fiatalkorában elkötelezte magát a templomnak és Istennek. Prédikációit mindenki hallgatta, de megjelenése olyan volt, mint ahogy az a darabban is elhangzik: "Jelenlétében reszket a közösség és görcsbe rándul még az üres gyomor is." Rendíthetetlen és nagyon egyenes ember. De amikor először meglátja Esmeraldát...rögtön a hollóhajú lány bűvkörébe esik. És akármilyen eszközökkel próbálja kiűzni őt gondolataiból, nem sikerül. Észreveszi, hogy a lányban mennyi jó rejlik. Szeretné őt beinvitálni az evangéliumok titkaiba a saját módszereivel, de a lány nem hagyja. Így, ahogy ő is mondja, könnyen a legkedvesebb barátjából a leggonoszabb ellenségévé válik. Amikor eljön a vég, még utoljára felajánlja, hogy megkíméli ő és Phoebus életét, ha cserébe az övé lesz. De a lány csak menekülne a halálba. Végül el is éri célját Frollo, mert nem csak elméletben, de gyakorlatban is sikerül a lány által fellobbantott tüzet kioltania, ez azzal jár, hogy ő is szó szerint a halálba esik. Tetszett, ahogy ezt a kettőséget Szilveszter megjelenítette a színpadon. Úgy gondolom, hogy amikor koreográfiáról beszélünk, nem csak a táncra kell gondolni. Hanem arra is, ahogy egy-egy szereplő együtt tud megmozdulni a színpadon. Amikor Frollo múltjáról mesélnek, Szilveszter és a fiatal Frollo-t alakító Pelle Viktor rémisztően egyszerre tudtak megmozdulni a színpadon. Frollo szólója, a Tűzorkán energikus volt, minden fájdalmát és dühét belevitte a dalba a színész. Ezek után nem volt véletlen a vastaps.
Phoebus de Martin kapitány szerepét a fiatal tehetség,
Kocsis Dénes játszotta.
A könyvben és a filmfeldolgozásokban is azt vehetjük észre, hogy Phoebus szerepét Dénesnél idősebb színészek alakították. Így jogosan jöhet a kérdés, kicsit félve: vajon a színész hogy fog teljesíteni ilyen fiatalon ebben a szerepben? A válasz pedig: kétségkívül jól! Dénes a korához képest egy nagyon érett srác, így ezért sem okozott neki nehézséget a szerep megformálása. Szerepe szerint egy sármos, erős férfi, aki négy év után visszatért a frontról abban a reményben, hogy itt Párizsban könnyebb dolga lesz, mint templomi testőr és így lesz kellő ideje arra, hogy el tudja felejteni a fronton átélteket. Ám ez a béke nem tart sokáig az ő kis életében, hisz a vásárban megpillantja Esmeraldát. Szerelem első látásra, ahogy azt mondani szokták. Próbál az a katonajellem maradni, aki volt, de nem megy neki. Phoebus-ban is nagy az igazságérzet, így amíg az elején betartotta Frollo minden szavát, egy idő után betelik a pohár, és akárki is parancsolja neki, nem képes kioltani ártatlan lelkeket, és bármibe is kerül, de megóvja Esmeralda életét. Így ő is a kitaszítottak valamelyik csoportjába fog kerülni, mert elveszíti katonarangját. Az első felvonás végén megsérül Frollo keze által, így Dénesnek a második felvonásban kissé csökken a mozgástere, de így is beleadja minden erejét a szerepbe. Sajnos amilyen gyorsan jött a szerelem közte és a lány között, olyan gyorsan véget is ér. Dénes ismét megmutatta a bátor és szerelmes énjét egy újabb sikerdarabban, hangja pedig tiszta és fantasztikusan jó volt, az elejétől a végéig.
Clopin Trouillefou-t, a cigányok királyát
Mészáros Árpád Zsolt alakította.
Egész darab alatt egy igazán kiemelkedő vezér volt, aki mindig tudta, mikor mit kell tenni. Imádta a szórakozást, de mindig tudta, hol a határ és hol kell abbahagyni a viccelődést. Ő is, mint mindenki, a farsang napján tudta kiélni magát és megmutatni, ki is ő. "Egy vaddisznó a házi sertések között."(csakhogy szó szerint idézzek a darabból). Clopin-on túl még ő volt a történet egyik mesélője is, ő volt az, aki kiválasztotta a tömegből azt az egyet, aki Quasimodo bőrébe bújhat, és ő is öltötte rá a jelmezt. Mázs-nak nagyon jól állt ez a vezértípus szerep, a humorát is megmutathatta nekünk és persze hangban is remekelt.
Frederic Charlus hadnagy szerepét
Gömöri András Máté jelenítette meg a színpadon.
Habár ő az egyik mellékszereplője volt a musicalnek, muszáj róla is szót ejtenem. Máté az a színész a szememben, akinek évek óta figyelem a munkáját és azt veszem észre, hogy egyre csak jobb és jobb lesz. Egyre komolyabb szerepeket kap, habár még csak 5 éve a Budapesti Operettszínház tagja. Ezalatt az 5 év alatt nagyon sokat fejlődött hangban, mozgásban és színjátszásban is. Itt is nagyon erős hangot produkált és a katonák táncában is fantasztikus volt. Szeretem azt látni egy darabban, ha valaki egy egész jellemfejlődésen esik át. Na ez a szereplő is rengeteget fejlődött. Sőt nem is fejlődött, egyenesen egy pálforduláson ment keresztül. Teljesítette Frollo minden parancsát, remekült helyt áll, mint hadnagy. De a végére már látta, hogy a fő esperes agya teljesen elborult, hogy képes lenne kivégeztetni saját katonáját, hadat üzenne a Notre Dame ellen és bármilyen törvényt megszegne ( itt a menedéktörvényre gondolok, amikor is ha valaki azt kiáltja a Notre Dame-ban, hogy "Menedék!", akkor nem szabad őt megtámadni). De ebben a karakterben nagyon nagy volt a hűségérzet, így, habár érezte hogy rosszat cselekszik, teljesítette a parancsot. Aztán a cigányok elleni harc végén megbocsájtást kér és elismeri összes bűnét. És ezért a tettéért ő róla is lemossák a bűn jelét. Igazán jó volt látni, hogy hogyan hatott erre a figurára a sok történés, és hogy végül megtalálta a helyes utat.
Dupin atya és Szent Aphrodisius szerepét
Csuha Lajos alakította.
A színész két kisebb szerepben volt látható a Disney musicalben. Az elején mint Dupin atya, aki felnevelte és óvta a Frollo fivéreket, aki mint pap betartotta az Isten házában lévő szabályokat és emiatt elűzte onnan Jehan-t cigány kedvesével, Florikával együtt. A második felvonásban pedig mint a csodatévő Szent Aphrodisius jelent meg, aki egy pár jelenet erejéig szintén segített a Notre Dame harangozójának. A szent jelmeze nagyon jól lett kitalálva, hisz a legenda szerint tetteiért fejét vesztette. Így úgy oldották meg a jelmezt, hogy ha a színész kissé lejjebb hajolt, akkor úgy nézett ki, mintha leesett volna a feje. Ezzel a mozdulattal pedig hihetetlen humorossá vált a figura.
A három vízköpőt aznap este
Vágó Zsuzsi,
Ottlik Ádám és
Szerémy Dániel alakította.
A három színésznek több szerepben is helyt kellett állnia, hisz a nyitányban mesélők voltak, és onnan változtak át a katedrális vízköpőivé. Ők voltak Quasimodo fő segédjei, barátai. Bátorították őt, hogy menjen el a farsangi mulatságba, és hogy beszélgessen Esmeralda-val. Mindenben segítették a fiút, mindig kiálltak mellette. De mikor a fiú elvesztette minden reményét, és nem akarta őket látni, akkor ők is visszaváltoztak kővé. Csak akkor éltek igazán, ha Quasimodo-ban is volt élet és erő. Így a végén, amikor a srác újra erőre kapott, ők is beszálltak a Frollo elleni harcba. Ahhoz képest, hogy kőből voltak, rengeteget mozogtak a színpadon, hol dermedten álltak, hol a katedrális falain lógtak. A mozgásban külön ki szeretném emelni Szerémy Dánielt, aki mindenféle biztosítókötél nélkül lógott a díszlet tetején, ami több méter magasan volt. A három színész hangja remek harmóniában volt, és nagyon szerethető karakterek voltak.
Jehan Frollo-t a Pesti Broadway Stúdióban most végzett
Horváth Dániel alakította.
A másik színész, akiről már régóta szerettem volna írni. És igen, ő már hivatalosan is elmondhatja magáról, hogy színész, hisz idén júliusban fejezte be a stúdiót, sikeresen. Danit olyan szerepekben láthatta már az Operettszínház nézőközönsége, mint Axel von Fersen, Ashley Wilkes, Tybalt vagy akár a Lady Budapestben Péter, és az elfogott forradalmár. Ebben a musicalben is két szerepben bizonyíthat. Mint Frederic Charlus hadnagy, és mint az előbb említett Jehan Frollo, Claude Frollo öccse. Jehan totális ellentétje bátyjának, talán ebben a történetben ő a tékozló fiú, aki csak a szórakozásnak és a szerelemnek él. Nem hagyja, hogy gúzsba kössék, és korlátok között kelljen élnie. Így egy nap rá is talál a szerelem Florika személyében, akit
Bojtos Luca alakított. Imádták egymást, egyszerűen elválaszthatatlanok voltak. Így soha nem is mondott le a lányról a fiú, ami azzal járt, hogy Dupin atya száműzte őt a Notre Dame-ból. Vándorolt és menekült szerelmével, és Claude követte őket. Egy nap Claude megtalálja öccsét egy cigány lakhelyen, betegen. Elkapott egy csúnya fertőzést, amibe Florika már előtte hat héttel belehalt. Jehan-nak még egy utolsó kívánsága van halála előtt: arra kéri Claude-ot, hogy nevelje fel a fiát. Ám Claude meglátja, hogy a csöppség egy torzszülött. Jehan csalódik benne, de azért bízik abban, hogy fivére szereti őt annyira, hogy megteszi ezt érte. Dani is egyre csak lenyűgöz engem. Hihetetlen, hogy egy fiatal fiúban mennyi érzelem van, amit utána ő vissza is tud nekünk adni a darabon keresztül. A sok düh és igazságtalanság, amit a szereplő érzett, megjelent Dániel arcán is. Jehan utána a második felvonásban is feltűnik, mint egy látomás Frollo előtt, ezzel is tükröt tartva neki, hogy ő is ugyanabba a helyzetbe került, mint ő anno. És a végén rájövünk, hogy a fiúban és szerelmében semmi bűn nem volt, egyszerűen csak szabadságra és szerelemre vágytak. Így róluk is lekerül a bűn jele. A fiatal színész olyannyira helyt tudott állni, hogy még az első felvonás végén egy pár jelenet erejéig egy katona bőrébe is beletudott bújni. Úgy érzem, Horváth Dániel kezd az Operettszínház nagy neveihez tartozni...
A színészek nevei között még olyanokat fedezhetünk fel, mint Ullmann Zsuzsa, Kocsis Tamás és Aczél Gergő. A színésznő a Madame szerepét játszotta, aki kitartott társai mellett bármi áron, Kocsis Tamás XI. Lajos, a megfontolt király volt és Aczél Gergő pedig a bíró szerepét öltötte magára. Emellett még hatalmas köszönet és gratuláció jár annak a rengeteg táncosnak és statisztának, akik fantasztikus tömegjeleneteket varázsoltak elénk és természetesen gratulálok Duda Évának, aki a musical koreográfiáját alkotta meg.
Saját vélemény
Azt szeretem a Budapesti Operettszínházban, hogy szeretnek történelmi eseményekből és híres, irodalmi művekből dolgozni, amiknek van mai aktualitásuk. Ez esetben itt van Victor Hugo könyve. Hihetetlen, mennyi olyan dolog van benne, ami a mai világban is probléma. Például az elején említettem a feltétel nélküli szeretetet és az elfogadást. Ez ma is eléggé nehezen megy az embereknek. Olyan rossz látni, ha megbámulnak valakit az utcán, csak azért, mert másképp öltözködik, vagy másmilyen az arca. Na jó nem fogok álszenteskedni, én is meg szoktam nézni. De utána csak annyit mondok magamban: "Ha ő így szeret öltözködni, ám legyen, ki vagyok én, hogy megmondjam neki a tutit?" És itt lesz fontos a Notre Dame-i toronyőr tételmondata. "Ki dönti el, ki lesz ember vagy szörny?" Senki. Senkinek nincs joga mások felett ítélkezni, feljebbvalónak hinni magát. Előbb magába nézzen, utána mondjon bármit is. Szokták mondani, hogy mindenkinek saját maga a legnagyobb kritikusa. Szerintem ez maradjon is így, így a helyes. Ne rosszat mondjunk a másikra, hanem ha látjuk, hogy szomorú azért, amiért úgy néz ki ahogy, és amiről ő egyáltalán nem tehet, akkor támogassuk szívvel-lélekkel. Egy kedves szóval, vagy öleléssel, amivel csak szeretnénk.
A darabban sokféle kitaszítottal találkozzunk. Ott van Quasimodo, aki a külseje miatt van kitaszítva és elzárva a külvilágtól. Ott van Phoebus, aki elveszíti rangját, pedig semmi rosszat nem tett, csak kiállt a maga igazsága mellett. És ott van Esmeralda és a népe, aki a származása miatt válik kitaszítottá. Előre szeretném leszögezni, hogy kerüljük a kommentháborút, mert ez a kritika nem a politikáról szól. Aki emiatt van itt, annak viszlát. Bocsánat, ha nyers vagyok, de ide olyan emberek járjanak, akiket a színház érdekel. Szóval ebbe a témába nem is mennék bele nagyon. Mindenki tudja, mire gondolok itt. Tényleg csak annyi: picit több megértést, picit több elfogadást. Nem a világbékére törekszem, csak egy kicsivel jobb világra. Hogy a jövőben, a gyermekeink ne úgy éljenek, mint Quasimodo, bezárva, csak azért, mert a külvilág rossz. Rossz mindig lesz a Földön, amit jó is ha megtapasztalnak a gyerekek, így válnak erősebbé. De hadd táruljon ki feléjük a világ, minden színével és érdekességével!
Nem egy nagy kérés, igaz?
Kinek ajánlom ezt a darabot?
Ahogy azt az előbb is írtam, a színház törekszik az aktualitásra, így nyugodt szívvel bárki megnézheti. A gyermekek és a felnőttek is, akik szeretik a Disney mesét, imádni fogják a dalok miatt. Aki csak a mesét látta, annak is egy hatalmas újdonság lesz. Aki csak a regényt olvasta, az meg megtapasztalja, milyen is Victor Hugo története musical köntösbe zárva. Egy biztos: felejthetetlen élményt fogtok kapni. Zárószóként csak annyi: az ilyen darabokért érdemes színházba járni és az ilyen darabok miatt marad meg örökké a színház.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kritikámat, remélem tetszett nektek és ösztönöztelek arra titeket, hogy megnézzétek a Budapesti Operettszínház új, reméljük sokáig futó sikerprodukcióját. Ha meg ti is meg akarjátok tekinteni nemcsak Pesten, hanem Szegeden, arra is van lehetőség, hisz jövő júliusban három alkalomra visszatér a Dóm térre a darab! Szóval ne habozzatok, irány jegyet venni!
Hamarosan újra jelentkezem, addig is egy remek kis idézettel köszönök el tőletek a Londoni rémtörténetekből: " Van egy hely, ahol a csúfokat is ünneplik. Hol az irtózatos gyönyörű lehet. Ahol a másságot nem elutasítják, hanem kegyben részesítik. Ez a hely pedig a színház." :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése