Interjú Maros Bernadett Eszterrel
"Acélozzák meg a
lelküket..."
Interjú Maros Bernadett Eszterrel
Ismét
a Budapesti Operettszínház egyik művészével készíthettem interjút. Ez
alkalommal a bájos Maros Bernadett
Eszter mesélt szakmáról, álmairól és a színpadig vezető útjáról.
Bernadett
2017-ben végzett a Pesti Broadway Stúdióban, azóta számos szerepben
bizonyíthatja tehetségét a Budapesti Operettszínház színpadán. Az idei évadban
is remek feladatokat kapott, ő alakítja Gizellát az István, a király-ban, Kis Marit a legendás Abigél musicalben és Cukor szerepét A kék madár-ban.
Köszönöm
Dettinek, hogy elfogadta a felkérésemet. Fogadjátok nagy szeretettel Maros
Bernadett Esztert!
Cs.: Mikor
döntöttél úgy, hogy színésznő szeretnél lenni?
B.:
Mindig is nagyon
érdekelt a színházi világ és a zene, de eleinte csak az volt a főszempont, hogy
a zene mindenképp része lehessen az életemnek. 10 évig tanultam klasszikus
hangképzést, majd 2012-ben bekerültem az Angyalföldi Zenés Diákszínpad színitanodába,
melyet Vágó Zsuzsi és Marinkovics Zsófia vezettek. Az ott töltök évek alatt
éreztem először azt, hogy színésznő szeretnék lenni. Később ezért is jelentkeztem
a Színművészeti Egyetemre és a Pesti Broadway Stúdióba. Végül az utóbbiba
nyertem felvételt.
Cs.: Mi a
legfontosabb dolog, amit megtanultál a Stúdióban?
B.:
Nagyon sok mindent
tanultam a Stúdió alatt. Azt, hogy hogyan működik egy színház belülről, mi a
protokoll, valamint az alázatosságot és hogy hogyan tudok megformálni egy
szerepet, milyen színészi eszközökre van szükségem hozzá. A próbára
összeszedetten, felkészülten és időben érkezzem. Nagyon fontos, hogy mindig
küzdeni kell, nem lehet elkényelmesedni. Folyton fejlődni, énekórákra járni,
prózát tanulni. Figyelni a színészeket a próbafolyamat alatt, megnézni minél
több előadást.
Cs.: A 3 éves
képzés alatt rengeteg vizsgaelőadásotok volt. Melyik számodra a
legemlékezetesebb, és miért?
B.:
Az Abigél. Ez volt az első musical, amit a
Budapesti Operettszínházban láttam. Stúdiósként ez volt az első előadás, amibe
belekerültem, mint az osztály egyik tagja és ezzel a darabbal vizsgáztam le az
utolsó évben. Horn Mici szerepét formálhattam meg. Ezt a szerepet a színházi
előadásban Udvaros Dorottya, Siménfalvy Ágota és Kékkovács Mara alakítja. Nagy
kihívás volt egy nálam sokkal idősebb karaktert eljátszani, egy sugárzó,
könnyed, de mégis komoly szerepet. Nagyon élveztem, meghatározó pillanata volt
az életemnek.
Cs.:Az
idei évadban pedig a nagy előadásban is részt veszel, hisz te alakítod Kis Mari
szerepét. Mennyire volt nehéz Horn Mici szerepe után egy ennyire más karaktert
játszani?
B.:
Már 4 éve veszek
részt ebben az előadásban az osztály egyik tagjaként, így viszonylag könnyű
volt betanulni, hiszen a fülemben volt már a dallam, a szöveg és így többet
foglalkozhattam a karakter elemzésével, megformálásával. Bár Horn Mici és Kis
Mari nagyon különböző karakterek, mindkettőben megtaláltam önmagam.
Cs.: Persze Kis
Mari szerepe mellett is volt már lehetőséged az Operettszínház színpadán
játszani. Az első nagy szereped Mrs. Rhinalder volt a Lady Budapestben, ahol egy édesanyát alakítottál. Furcsa volt ilyen
fiatalon anya szerepet játszani, vagy más nehézsége volt a szerepnek?
B.:
Ebbe a karakterbe
tökéletesen bele tudtam helyezkedni, hiszen gyerekkorom óta arról ábrándozok,
hogy egyszer anya leszek. A Stúdió második évében ebben a szerepben vizsgáztam
le, már akkor is nagyon szerettem. Mrs. Rhinalder volt az első szerepem a
Budapesti Operettszínházban, Dancs Annamari helyére ugrottam be, amikor
megszületett a kisfia. Komfortosan éreztem magam kismamaként, valamint a szerep
drámaiságát és mélységeit is igyekeztem minél jobban kibontani.
Cs.:
Egy gyermekeknek szóló előadásban is megmutathatod magad, hisz te játszod
Árnikát Lázár Ervin Szegény Dzsoni és
Árnikájában. Hogy tetszik a gyerekeknek való színjátszás?
B.:
Eszméletlen jó
nekik játszani. Mindenre nagyon őszintén és aranyosan reagálnak. A
Raktárszínház teréből adódóan nagyon közel ülnek hozzánk, ami rengeteg olyan
játszási lehetőséget biztosít, amit a nagyszínpadon nem tudnánk érvényesíteni.
Adott esetben például interakciót kezdeményezhetünk a közönséggel, amit a
gyerekek mindig nagyon élveznek.
Cs.:
Szerinted mi a történet legfontosabb üzenete?
B.:
A darab
legfontosabb üzenete az, amit a végén ki is mondunk: „Nagyon- nagyon kell
akarni, akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül!” Tehát a kitartás és az
állhatatosság mindig meghozza az eredményét. Akkor is, ha végül elérem a célom,
és akkor is, ha nem. Ha nem adom fel, de mégsem sikerül, legalább elmondhatom,
hogy mindent megtettem. Valamint, hogy a szeretet olyan, mint a varázslat a
mesében és a való életben is.
Cs.: A nézők főleg
zenés darabokban láthatnak téged, de szeretnél egyszer prózai műben is
megmutatkozni? Esetleg volt is már rá lehetőséged?
B.:
Az Rs9
Színházban a Dark Play című
előadásban vehettem részt. Farsang Emesével váltott szereposztásban játszottuk
Molly és Rachel karakterét. Sajnos ez a darab azóta már nem megy, de itt
próbáltam ki először a prózát. Egy teljesen más atmoszféra és hangulat. Remélem,
hogy később is adódik majd rá lehetőségem!
Cs.:Kicsit eltérve
a színháztól, de az éneklésnél maradva: Már volt lehetőséged musical esteken és
különböző zenés fellépéseken is részt venni. 2016 októberében Nyergesújfalun
léptél fel az Operettszínház művészeivel. Az volt az első ilyen jellegű fellépésed?
B.:
Előtte volt két
musicalest, amelyen felléphettem, az egyik még bőven a Stúdió előtt. A dorogi
művelődési házban volt. Ismertem a koncert szervezőjét, aki tudta, hogy zenés
színházzal szeretnék foglalkozni, így a művészek jóváhagyásával lehetőséget
biztosított számomra, hogy elénekelhessek néhány dalt. Nagyon izgultam, de
végül szuperül sikerült az este.
Cs.: Kik azok,
akiktől sokszor kapsz tanácsot, mondjuk egy-egy próbafolyamat alatt?
B.:
Aki igazán nagy
bástyám, ő Vágó Zsuzsi. Hiszen fiatal koromtól kezdve részese ennek a
folyamatnak. Ha tanácsot vagy segítséget szeretnék kérni, mindig hozzá fordulok.
Szeretném még megemlíteni Szendy Szilvit. Rengeteg segítséget, bíztatást,
támogatást kaptam tőle az István, a
király óta.
Cs.: Talán idén
augusztusban jött az egyik legnagyobb lehetőséged, megkaptad Gizella szerepét
az István, a király-ban. Ez volt az
első nagy főszereped. Hogy telt a próbafolyamat?
B.:
Küzdelmesen, sok
izgalommal, tanulsággal és rengeteg csodás perccel. Nagyon jó volt Székely
Krisztával, a darab rendezőjével dolgozni, mert nagy hangsúlyt fektetett a
színészi játékra. Emberi oldaláról fogta meg az összes karaktert, valamint hagyta,
hogy kibontakozhassanak belőlünk a saját gondolataink. Először nehezen találtam
meg a karaktert, de a végére minden összeállt. Nagyon szeretem ezt a szerepet
és az előadást, boldog vagyok, hogy részese lehetek!
Cs.:
Mi számodra az a cél, ami még előtted áll? Az az álom, ami még nem teljesült
be, és szeretnéd, hogy pár éven belül valóssá váljon?
B.:
A jövőre nézve
mindig rengeteg tervem van! Színházzal kapcsolatban és azon kívül is.
Nagy vágyam, hogy
egyszer nyissak egy kávézót, amely befogadó színházként, koncerthelyiségként is
működne. Szeretnék elindulni prózai vonalon, a szinkronizálás is érdekel,
valamint a televízió és a filmek is. Nagyon szeretnék alapítani egy zenekart.
Cs.: Mi a legfontosabb tanácsod azoknak, akik
színészként képzelik el magukat a jövőben?
B.:
Alázat és
rengeteg munka! Ne gondolják soha, hogy készen vannak! Feszegessék a
határaikat, egyre többet és többet hozzanak ki magukból! Sok akadály lesz és
nehézség. Acélozzák meg a lelküket és ne foglalkozzanak azzal, ami hátráltat,
viszont fontos, hogy tudjanak kritikát fogadni és azt később hasznosítani. Nem
elég csak a tehetség, ez a szakma nagyon sok munkát, gyakorlást és önismeretet
igényel. Fontos, hogy tisztában legyenek magukkal, hogy minőségi dolgot
tudjanak létrehozni a színpadon.
Cs.: Utolsó
kérdésem pedig nem más, hogy miben láthatnak téged a nézők az idei évadban?
B.:
A nézők az István, a király-ban, a Szegény Dzsoni és Árnikában, A kék madár-ban és az Abigél-ben láthatnak, valamint Dorian Gray- ben, a Virágot Algernonnak-ban és az Ének
az esőben-ben.
Az interjú végén
pedig szeretném tolmácsolni Detti kérését. Nagy álma még, hogy szeretne egy
zenekart alapítani, amely indiet játszana folkos
beütéssel. Ha bárki késztetést érez, ezenkívül akár dobon, gitáron, hegedűn,
fuvolán, csellón vagy zongorán tud játszani, bátran keresse meg Maros Dettit!
Köszönöm még
egyszer Detti, hogy elfogadtad a meghívásomat és kívánok neked a jövőhöz nagyon
sok sikert!
Remélem tetszett
nektek az interjú! Ha igen, nyomjatok rá egy lájkot, és ha szeretnétek, osszátok
meg ismerőseitekkel. Hamarosan jövök nektek új cikkekkel, addig is élvezzétek a
színházi évadot és jó szórakozást az előadásokhoz!
Az
interjú helyszínét a Komédiás Kávéház biztosította. ( A fotók a szerző
kizárólagos tulajdonát képezik. Engedély nélküli másolásuk, bármilyen módon
való felhasználásuk, vagy sajtótermék általi megosztásuk a szerzői jog
megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.) + Torda Edina fotója
2018.10.20. Kányi
Csenge Emese
Megjegyzések
Megjegyzés küldése