Rómeó és Júlia
Rómeó és Júlia,
avagy az ő
történetük is alig különbözik a többi
szerelmesétől
Több
mint 13 év, és már 500 előadáson is túl. Nem egy generáció nőtt fel ezen a
darabon. Ez A MUSICAL a Nagymező utcai teátrumban. Kezdődött egy remek
csapattal, akikről soha nem fogunk elfeledkezni. Az évek során sok szereplő
cserélődött. A szerelmes történetek egyik legszebbje és egyben legtragikusabbja.
Nincs olyan ember, aki ne ismerné. De hogy is néz ki Shakespeare története
musical formában? Engedjétek, hogy megmutassam nektek, és ha valaki azon
kivételek közé tartozna, hogy még nem látta volna a darabot, remélem sikeresen
meghozom a kedvét.
Történet:
Habár
sokan ismerik a történetet, azért leírom, hogy önmagamhoz hű legyek.
Történetünk helyszíne az olaszországi Verona, ami egy gyönyörű város lenne, ha
nem háborúzna egymással sok-sok éve két család: a Montague-k és a Capulet-ek.
Pontosan nem tudjuk az okot, amiért kitört a viszály, viszont érezzük, soha nem fognak
békét találni. A kedélyeket még tovább fokozza, hogy Capuleték bálján az ifjú
Montague, Rómeó és a gyönyörű Capulet, Júlia összetalálkoznak, és rögtön
szerelmesek lesznek egymásba. Olyannyira megszeretik egymást, hogy rögtön
másnap meg is esküsznek. Ám mint minden történetben itt is akadnak bonyodalmak:
önfejű, féltő barátok, egy dühös báty, egy hirtelen megjelenő udvarló és sok
halál.... Hogy tudnak ezekkel a fiatalok megküzdeni? Békére lelhetnek ők, vagy
a két család? És a legfontosabb: kik az igazi bűnösök?
Zenék, prózai
jelenetek:
A
musical zenéjét a francia zeneszerző, Gerard Presgurvic álmodta meg, aki a
Rómeó és Júlia mellett az Operettszínház másik kedvelt musicaljének, az Elfújta a szél-nek alkotta meg a
zenéjét. Nagyon izgalmasnak találtam a zenét, a lágy dallamok mellett rockosabb
hatást is fedezhettünk fel, megint csak rázott a hideg, míg a dalokat
hallgattam. A darab magyar szövege nagyon jól sikerült, máig is a kedvenc
dalszövegrészletem Lőrinc barát dalából, hogy: "Az evangélium most bennem porig ég", tehát a dalszövegeknek
súlyuk van, amitől hihetetlen érzelmi állapotba kerültem. A darab, hogy azért
mégse legyen olyan letargikus, sok vicces jelenettel volt teletűzdelve. De ami
a legjobban tetszett, hogy nagyon sok helyen hűek maradtak a Shakespeare- féle
szöveghez.
Díszlet:
A
díszlet legtöbbször Verona tereként volt beépítve, hisz az események legtöbb
esetben ott játszódtak. A forgószínpad segítségével gyorsan tudtak helyszínt
változtatni. És igen, valamikor igenis homokszem kerül a gépezetbe, ami azon az
estén meg is történt. A Verona című
dal után megállj-t parancsolt a forgószínpad, így a társulat nem forgott ki.
Szerencsére 5 -10 perc alatt megoldották a színház dolgozói a problémát, és
utána zökkenőmentesen folytatódott az előadás. Ebből is látszik: semmi sem
tökéletes, de mindent így szeretünk, a hibáival együtt. A színpad
különlegességével, a "dugóval" ügyesen tudták megoldani azt, hogy két
helyszínt is megjelenítettek, hisz a mélyből jött ki Lőrinc barát kicsiny
otthona is. A díszlethez még olyan elemek tartoztak, mint Júlia szobája, és egy
akasztófa, ami egy sorsfordító eseményhez vezetett.
Kellékek:
A
kellékek terén a leggyakrabban valamilyen fegyver került elő, a legfőbb mégis
talán a tőr, hisz a legtöbb halálesetet tőr okozta. Nekem kifejezetten tetszettek
a báli álarcok is, és a jelentésük, hogy milyen titkokat rejtenek. Ismét egy
musical, ahol az összes színész és táncos nagyon jól bánt a fáklyával.
Jelmezek:
A
francia musicalhez hasonlóan itt is a kék és piros szín dominált, ezzel is
segítve nekünk megkülönböztetni a két családot. Mindegyik szereplőhöz nagyon
jól passzoló ruhákat sikerült párosítani. A két kedvencem Tybalt és Benvolio
jelmeze volt, tetszettek a bőrhatású ruháik, Tybalt-nál a fekete kabát és
Benvolio-nál pedig a bőrkesztyű. Ezen kívül a két anya jelmeze nagyon dögösre
sikerült, pompát és elsöprő női erőt árasztva.
Júlia szerepét Vágó Zsuzsi alakította. Júlia egy 13-14
év körüli lány, aki még keveset tapasztalt a világból, és mint minden ilyen
korú lány, ő is egyre jobban vágyott a szerelemre. Furcsállotta, hogy pont egy
Montague fiúba lett szerelmes, de a szerelem az szerelem, nem lehet csak úgy
irányítani. Két
hír is teljesen
összetöri őt:
Tybalt halála is és apja bejelentése, hogy Parishoz kell
feleségül mennie, hisz ő már más férfi hitvese. Amilyen fiatal, olyan komoly és
nehéz döntéseket hoz meg. Hihetetlen erő lakozik ebben a lányban, a saját
életét is képes feláldozni, hogy egy másik helyen lehessen igaz szerelmével.
Vágó Zsuzsi mint mindig, most is kitűnően teljesített. Sok helyen olvasom
mostanában, hogy a színésznő nem az a Júlia-típus. Mivel több szereposztásban
is módom volt megtekinteni, én nem ezen a véleményen vagyok. Nagyon tetszett
Zsuzsi hangja, játéka, teljesen el tudtam hinni, hogy ő most ott egy fiatal
lány. Ezenkívül gyönyörű volt.
Nagyon érdekes Tybalt karakterénél, hogy ő
nem csak azért utálja Rómeót, mert egy Montague, hanem azért, mert ugyanabba a
lányba szerelmes, mint ő. Amilyen kemény a nézése és a jelleme Tybaltnak, én
úgy érzem, egy nagyon is érző szívű fiú, aki nagyon-nagyon régóta nem meri
bevallani érzéseit. Az elfojtott érzelmek miatt válik agresszívvá. Egy nagyon
magányos fiút látok, aki egy kemény családban nőtt fel. Tybalt mindkét szóló
dala Dani előadásában is nagyon tetszett és Déneshez hasonlóan remekült ki
tudta énekelni a fejhangokat. Olyan fiatal és mégis milyen tehetséges. Remélem,
sokáig láthatjuk még Horváth Dánielt Tybalt szerepében.
Látszik a dadán, hogy állandóan furcsán
tekint rá, hisz nem úgy viselkedik, mint egy anya. Azt gondolnánk, a Parissal
való házassággal jót akar lányának, de tudjuk, ez nem igaz.
Montaguené
szerepét Siménfalvy Ágota játszotta. Érdekes a musicalben, hogy Shakespeare drámájával ellentétben itt nem jelenik
meg Rómeó apja, Montague, csupán csak édesanyja, aki egy igazi anyatigris.
Mindenáron fia pártját fogja, mindig kiáll mellette, és őszintén
megmondja a
véleményét. Ágotával már kétszer láttam a darabot, mindkét alkalommal tetszett,
sikerült a teátrumnak egy igazán jó színésznőt Csengeri Ottília helyére találni.
A Dada szerepét Polyák Lilla alakította. Véleményem
szerint ő volt az egyik legfontosabb szereplő, mert ő volt az, aki nagyon is
támogatta a két fiatal szerelmét. Anyja helyett anyja volt Júliának, mindig
kedves volt hozzá, de mikor kellett igenis rendre
utasította Júliát. Mint mikor elmagyarázta neki, hogy nem szabad egy olyan
fiúval lennie, aki képes volt megölni a bátyját. Mindenesetre nagyon megrázta
őt a fiatal leány halála.
Polyák Lilla az általam egyik legjobban kedvelt
művész. Nagyon érdekes és izgalmas hangja van. Habár nem mindig jöttek úgy ki a
hangok, ahogy azt ő szerette volna, a színjátéka rendkívül hiteles volt.
Lőrinc barát volt a másik segítő a történetben, aki igazán hitt
abban, hogy a két fiatal közti szerelem megállj-t parancsolhat a két család
közti háborúnak. Ott dőlt el számomra, hogy egy remek alakítást láthattam,
mikor a történet végén Lőrinc barát megtört és minden, amiben addig hitt,
hirtelen eltűnt. Nem mindennapi alakítás volt, köszönöm az élményt! Eddig úgy
éreztem, csakis Földes Tamás tudja
ennyire fantasztikusan eljátszani ezt a szerepet. Kellemesen tévedtem, hisz itt
van Szomor György is.
Évek óta szerettem volna őt megtekinteni ebben a
szerepben, és most bizton állíthatom: megérte várni. Benvolio Rómeó legjobb
barátja, aki amilyen humoros és gyermeki volt, egyben nagyon is komoly érzelmek
lakoztak benne. Az idő és az események előrehaladtával kénytelen volt igazán
felnőni. Árvaként kezdte és árvaként is maradt a történet végére. Az ő dala az
egyik kedvencem és azon az estén is hihetetlenül jól elő volt adva. Nagy
gratula Máténak, érdemes őt megtekinteni ebben a szerepében (is).
Paris szerepében Cseh Dávid Péter tündökölt aznap este.
Kezdetben Szerényi László volt kiírva a szereposztásban, amit délutánra
megváltoztattak Dávidra. Megmondom őszintén örültem magamban, mikor megláttam a
változtatást. Na nem azért, mert hogy László nem volt jó benne, de őt volt már
szerencsém látni a szerepben. Dávidról még mindig ugyanaz a véleményem, mint
amit a Lady Budapest-ben írtam. Ő a nagybetűs tehetség.
Az az este a fejhangok
estéje volt, minden színésznek kijött a hang, na de mikor Dávidtól is
hallottam, jött a libabőr. Ezért érdemes fiatal tehetségeket nézni, mert ilyen
embereket láthattunk a színpadon. Csak így tovább, Dávid!
Ez a szerep nem egy nagy énekesi szerep,
viszont nagyon jól meg lehet figyelni azt, hogy milyen gyorsan és milyen
radikálisan megváltozik az apa véleménye. Először alig akarja odaadni Paris-nak
a lánya kezét, mondván, még túl fiatal. És utána hirtelen már kényszeríti
lányát a házasságra. A musical dramaturgja megkímélt minket azoktól a nyers
szavaktól, amiket Shakespeare használt, viszont az apa üzenete így is kellően
átjött. Nehéz helyzetét Capulet itallal próbálta oldani, ezzel még jobban
megkaptuk a nem éppen idilli családi képet.
Saját vélemény:
A történet nagyon
sok érdekes és elgondolkodtató kérdést és gondolatot felvett, gondolok itt a
szabad választás jogára, a kényszerházasságra, és hogy hogyan hat ki az emberre
a múltja, és családja viselkedése. Egyértelmű, hogy a két fiatal olyan reakciót
váltott ki a két családból, ami által elkezdtek azon gondolkodni, ki is a
hibás? Rómeó és Júlia, akik titokban házasodtak, vagy ők, akik a régi normákat
követték és odaadták volna lányukat egy olyan férfihoz, akit nem is szeret?
Rengeteg ellentétet találunk a műben. A két család, vagy akár hogy a régi
szabályok, hogy állnak szemben a fiatalok gondolatával. Ki gondolta volna, hogy
egy szerelmes történetet ennyi szempontból lehet vizsgálni.
Viszont, most le
szeretném írni egy másik véleményemet és meglátásomat, amivel a Rómeó és Júlia
musical kapcsán találkoztam. Rengeteg helyen olvasom és hallom, hogy " A
Dolhai Attila, Szinetár Dóra-és így
tovább, mennyivel jobbak voltak", meg hogy "ez az új generáció a
nyomukba se érhet". Minden tiszteletem és elismerésem az egész
ősszereposztásnak, egytől egyig mindenkit kedvelek, mint művész, és igen, én is
rajtuk nőttem fel és a híres 2005-ös szegedi előadáson. Viszont ez tipikus
esete annak, hogy a fától nem látjuk az erdőt. Vagyis: nem látjuk azt, mennyi
fiatal tehetség került be a legendás előadásba. Már csak gondolok itt Horváth
Dánielre, Cseh Dávid Péterre vagy akár Kocsis Dénesre és Gömöri András Mátéra.
A legtöbbjüknek ez volt az ugródeszka, a kezdőpont és mikor interjúkat
hallgattam velük, igenis a darabbeli szerepeiket tartották a legfontosabb
mérföldkőnek a pályájuk során. Lehet, hogy még nem olyan ügyesek, de lássuk be:
idő kell ehhez. Tudjátok, hogy én nagy támogatója vagyok a fiatal
tehetségeknek, ezért is írtam ezt most le. Összegezve: szánjunk rájuk időt,
igenis hallgassuk meg az ő előadásukban is a dalokat, mert ki tudja, milyen
nagy meglepetések érnek minket.
Kinek
ajánlom a darabot?
Sok korosztály
megtalálhatja benne, ami érdekli őt. Diákoknak jó, hisz interaktívabban
megismerkednek a művel, és ezen kívül is ki tudnak kapcsolódni egy színházi
előadás keretében. Az érdeklődők egy
teljesen új színben és megközelítésben találkoznak a történettel.
Kisgyerekeknek nem épp a megfelelő választás, mert még nem értik.
Köszönöm, hogy
elolvastátok egy újabb kritikámat, remélem tetszett nektek és hamarosan
jelentkezem egy nem mindennapi, igazán különleges musicalgálával!
Kányi
Csenge Emese
Képek: operett.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése