Mindhalálig Musical gála- Az első gála élményem

Mindhalálig Musical gála

Dalok rendszertelen összeállítása

Van, hogy ami eddig csakis felejthetetlen élményeket okozott, kivételesen csalódás. Valami hasonló történt velem is. Viszont az elején szeretném tisztázni, hogy ez teljesen az én véleményem, nektek okozhatott ez a gála más és jobb élményt. Én mégis úgy érzem: sajnálom, hogy ilyen volt az első gála élményem, mert ez egy időre megbélyegezte azt bennem, hogy érdemes-e máskor is ilyenfajta előadásra menni. Azzal az érzéssel távoztam, hogy máskor inkább egy kerek történettel rendelkező musicalre vagy prózai színdarabra mennék. Kissé negatív volt a kezdés, de azért hallgattam azon a napon jó dalokat is, aminek azért örülök. Íme tehát a Budapesti Operettszínház musical gálája.

A Mindhalálig Musical gála Münchenben debütált először, ahol is a cikkeket olvasva megállapítottam, hogy a német közönség pozitívan értékelte a zenés színház nem hétköznapi, igazán különleges és színes műsorát. Ezért hát én is egyre nagyobb érdeklődéssel vártam, hogy Budapesten megnézhessem. A honlapon feltüntetett műsorban láttam, hogy rengeteg olyan darabból adnak elő a színház művészei, amit Magyarországon nem is játszanak, vagy más pesti teátrumban. Például a Hair-ből vagy az új We Will Rock You musicalből. Ám sajnos nagyon sok olyan dallal találkoztam, ami kifejezetten nem tetszett nekem. És ezért is írtam az elején, hogy ez tényleg az én személyes véleményem, egyáltalán nem kell velem egyetérteni. Hisz az Operettszínház nem tehet arról, hogy én nem szeretem a Kabaré, a Hair vagy a West Side Story dalait. Még. Ki tudja, lehet egy nap a kedvenceim között fogom őket számon tartani. Ami még kevésbé tetszett nekem az az volt, hogy úgy éreztem, kissé erőltetik az angolul való éneklést. Nem tudom, a színháznak milyen szerződéseket kellett kötniük, hogy ez a show létrejöhessen, lehet szerepelt köztük az, hogy bizonyos dalokat csak az eredeti nyelven énekelhetnek. Én mégis kényelmetlenül éreztem magam, hogy angolul kellett hallgatnom néhány számot, hisz rengeteg remek magyar dalfordítással rendelkezünk. És, bár ez lehet a nem megfelelő hangosítás miatt volt, sokszor nem is értettem, amit a közreműködők énekeltek. És amit címként írtam: a rendszertelenség. Sokkal jobban tetszett volna, ha a dalok blokkosítva lettek volna, mert így kuszaságba ment át a műsor. Például okosabb megoldás lett volna, ha csinálnak egy Elisabeth-blokkot. A legutolsó dolog, és ígérem ez lesz az utolsó hiba, amit felrovok, hogy Lévai Enikő színésznőt én nem tettem volna bele a műsorba. Enikő egy remek hanggal és hangi adottságokkal megáldott fiatal színésznő, viszont hallani a hangján, hogy operettes hangképzésben részesült, mégis aznap délután musical dalokat énekelt. Egy operett gálaműsorban szívesebben, nagyobb élvezettel hallgattam volna.

Na, de hogy ne csak a hibákat hozzam fel, voltak dalok és színművészek, akiknek előadását nagyon is élveztem. Egyértelműen Janza Kata vitte a pálmát az Elisabeth Az már nem én lennék című dalával. Már amikor megjelent Sissi ikonikus ruhájában, és a zenekar épphogy csak belekezdett a dalba, taps tört ki a nézőtéren. Ráadásul ott nyert értelmet számomra az, milyen, mikor egy énekes CD minőségben énekel. Másik Elisabeth dalba becsatlakozott Horváth Dániel is, akinek szerintem piszok jól állna a Halál szerepe, remélem lesz egyszer lehetőségünk látni őt a darabban, remekült helyt áll a Hogyha kell egy tánc című dalban, kitűnő partnert kapott maga mellé a legendás Sissi-t alakító színésznőnk. Ezenkívül a Queen egyik legpopulárisabb dalát is elénekelhette, sikerült a dal elején már megteremteni a hangulatot, ezenkívül egy igazán nehéz koreográfiát is lenyomott a színpadon. Cseh Dávid is nagyot énekelt a Jézus Krisztus Szupersztár Gethsemane dalában. Gubik Petra gyönyörű volt, mint külsőleg és mint hangilag az Evita és Aida című musical dalaiban. Kocsis Dénes, Laki Péter, Katona Klaudia is kitűnően szerepelt a gálán, Vágó Zsuzsi hatalmasat énekelt a legendás Macskák dalban, Nádasi Veronika hangja meg még mindig páratlan, kissé "amerikás" hangjával. Serbán Attila remekült konferált a gála elején, és még mindig őt tartom az egyik legjobb zenés színésznek, megint csak lúdbőröztem a hangjától. A tánckarnak rengeteg különböző stílusú táncot kellett betanulnia, nagyon jó támogatást nyújtottak a színészeknek, a vetítések is tetszettek, különösen a Vámpírok báljánál. Aminek meg külön örültem az az, hogy láthattuk az egész zenekart a kitűnő karmesterükkel Makláry Lászlóval, aki tényleg minden dal végén megérdemelten kapott tapsot, mint a színészektől, mint a publikumtól.

Kissé más volt most ez az írásom, mint eddig. Magam is meglepődtem, átolvasva a fentieket, hogy mennyi negatív dolgot írtam. De ez most nem tetszett. Nem a legjobb első benyomásom volt egy gáláról, talán pár év múlva megpróbálom újra. Mindenesetre maradnék a történetekkel rendelkező előadásoknál. Nektek természetesen nem kell egy véleményen lennetek velem. 2018-ban ismét visszatér a gála, szóval tegyetek ti is próbát, hátha ti másképp látjátok a zenés teátrum gáláját.

Köszönöm, hogy elolvastátok az élménybeszámolómat, hamarosan újra jelentkezem. Kívánom nektek, hogy a 2018-as év is rengeteg színházi élménnyel legyen színezve!

Kányi Csenge Emese

Képforrás: fidelio.hu