Lady Budapest

Lady Budapest,

avagy ez nem a mi ügyünk, igaz?

1956. Egy szám, ami minden magyar embernek egyet jelent. Hogy minden generációnak is? Azt már nem tudom, nem vagyok olyan biztos benne. Ezért is remélem, hogy értékes és érdekes lesz a mostani kritikám. És hogy mitől lesz még érdekes? Mert ez a darab nem a szokványos szemszögből mutatja be a magyar történelem egyik legnagyobb fordulópontját. Tehát nem is szaporítom tovább a szót: következzen egy történet rólunk, magyarokról, egy darab, amivel szintén megemlékezhetünk az egyik legfontosabb eseményünkről.

 Történet:

A történet Tábori György: Utazás regénye alapján készült, melynek főszereplője Dianne Ashton, azaz Lady Budapest, aki már a második világháború alatt ápolónőként segített a magyar sebesülteken. Ez a bátor nő szeretné sebesült, magyar szerelmét, Veres Pál, egyetemi tanárt kijuttatni Magyarországról, ahol már nem érheti őt utol a forradalom szele. Néhány külföldivel útnak akarnak indulni, de már az elején akadályba ütköznek, hisz Ferihegyről nem indulnak a repülők, busszal kell Bécsbe menniük. A busz út egészen zökkenőmentes Mosonmagyaróvárig, amikor is megjelenik "az orosz", Szurov őrnagy a csapatával. Pálnak és Lady Budapestnek fenn kell tartania a látszatot, ami eléggé nehézkésen megy. És a baj egyre csak fokozódik....

 Dalok, prózai jelenetek:

A darab dalait ismét a Kocsák Tibor- Miklós Tibor párosnak köszönhetjük. A zene izgalmas volt, a feszültség mindig egyre csak nőtt a dalok ívével együtt. Tetszett ezenkívül az is, hogy az oroszok saját dalt kaptak, vagyis mindig ugyanaz a dallamvonal csengett fel, mikor ők megérkeztek egy-egy helyre. Hatalommal teli, erős dallamok voltak, pont mint a katonák. Lady Ashton és Veres Pál duettjei lágyak és érzelmekkel telik voltak, jó volt ez így hallani, mintha a forradalom zajaiba egy-egy lágy dallam úszott volna be. Mint mikor az esőfelhők alól mégis kibukkan egy-egy napsugár.

 Díszlet:

A díszlet szürkesége és Budapest romjai megteremtették a darab alapjait. A motel, ahol a külföldi utazók szálltak meg, egyszerű volt, ám mégis nagy szerepet töltött be, hisz a musical nagy része itt játszódott. Nem hagyhatom ki még a darab elején megjelenő vetítést sem. Mielőtt bepillantást nyerhettünk volna a színpadra, Budapest különböző részeiről láthattunk egy-egy képet, hogy hogyan is nézett ki '56-ban és hogy néz ki most országunk fővárosa. Elszomorított és meglepett a látvány, remek kezdőlöketet kapott így az egész darab.

Kellékek:

A kellékek egyszerűen nélkülözhetetlenek egy színházi darabban. Így a Lady Budapest sem kivétel. Rengeteg puskát és lőfegyvereket láthattunk a színpadon, ezenkívül plusz elemként, hogy a darab még hitelesebb legyen, egy tank is megjelent. A tüntetés jelenetekben sokféle feliratú transzparenseket vehettünk észre a színpadon. És természetesen elengedhetetlen kellék volt az a néhány vodkás üveg is.

Jelmezek:

A szereplők kiteljesedését most is segítették a jelmezek. Lady Ashton ruhái elegánsak voltak, ami egy angol úri hölgyhöz illik. A szabadságharcosok jelmezei lazák, bő kabátokat és barett sapkákat hordtak. Karjukról pedig nem hiányozhatott a piros-fehér-zöld szalag. Természetesen a szovjet katonákon a tradicionális egyenruhájuk volt, ezzel is a hatalmat jelképező, kegyetlen figurákat jelenítették meg a színpadon.

Szereplők, színészek:

Címszereplőnket, Lady Budapestet Janza Kata alakította. Már az elején megtudtuk, Dianne miért is kapta a Lady Budapest jelzőt. Ő volt az a bátor ápolónő, aki már a második világháborúban ellátta a sérült katonákat. De nemcsak gyakorlatban volt bátor, hanem morálisan is, hisz képes volt elhagyni angol férjét magyar szerelméért, és el tudta tűrni miatta az '56-os forradalom összes szennyét. Terve az, hogy szerelmét, Veres Pált kijuttatja Magyarországról, hogy utána boldogan élhessenek. Tervétől semmi és senki sem tántoríthatta el.

A későbbiekben találkozott Szurov őrnaggyal és érezte, a férfi vonzódik hozzá. Utastársai kényszerítésére és szerelme életéért cserébe még magát is odaadta volna az orosz őrnagynak. Sajnos terve balul sült el, de így is a végére látjuk be, mi, nézők, hogy ilyen bátor tettre nem mindenki lett volna képes, ráadásul egy számára idegen országban. Ő tehát Lady Budapest, akit Janza Kata fantasztikusan formált meg a színpadon, hangjával nem tudtam betelni. Most is sikerült egy nagyon erős címszereplő minden színét megmutatnia, akár csak az Elisabeth című musicalben. Régóta szerettem volna egy olyan előadáson részt venni, ahol a publikumot meglepik valamivel. Hát most olyanra sikerült ez a meglepetés, hogy maga a művésznő is kapott belőle, hiszen októberben, zsinórban hét előadást vitt végig teljesen egyedül, mert váltótársának, Vágó Bernadettnek egy másik szerepben kell otthon helyt állnia. A gyönyörű csokor virág és a vastaps kellő megkoronázása volt a színésznő hosszú hetének.

Veres Pált aznap este Szerényi László formálta meg. Pált egyetemi tanárként ismerjük meg, akit a forradalmár társai lőtt sebbel vitték el Lady Ashton-hoz. Így tehát a színésznek a darab kezdetétől egy csökkentett mozgástérben kellett szerepét tovább alakítania. Tudja, hogy az lenne a legokosabb döntés, ha elhagyná Magyarországot Dianne-nel. De egyszerűen nem megy neki. Hát hogy is tudná valaki, főleg egy ilyen helyzetben elhagyni a hazáját és ezzel cserbenhagyni társait? Valószínűleg senki, így ő is sokszor visszamegy a csatatérre diákjaihoz, hogy együtt tartsák vissza az orosz tankokat. Sérülése ellenére egy erős és karakán férfit láthattunk a színpadon.

Utastársai között egy ideig fent tudja tartani álcáját, de mikor meglátja diákja halott testét, kibukik belőle az igazság, ezzel veszélybe sodorva a többiek életét. Szurov őrnagy később elfogta őt, de a végén hajlandó lenne a tanárt elengedni. Ismeritek azt az érzést, hogy várnátok a boldog véget, de az, mint a kámfor eltűnik? Valami ilyesmi volt most is. Nagy kár volt, hogy annyi harc és küzdelem árán nem kapott boldog befejezést karakterünk. Viszont, hogy a színészről is beszéljek. Nem is értem, miért ülök be mindig kicsit félve egy-egy előadásra, amiben László is szerepel. Hisz utána mindig pozitívan csalódok. Hangilag és színészileg is teljesen rendben volt, jól állt neki ez a szerep. Szerényi László lassan leszoktat engem erről a rossz szokásomról.

Szurov őrnagy szerepét Mészáros Árpád Zsolt formálta meg. Ha csoportosítani kéne a szereplőket, rögtön mindenki azt mondaná, ő a gonosz. Én a mai napig nem tudom eldönteni, jó volt-e vagy rossz (meg hát teszem hozzá, nem lehet szerintem csak így tematizálni a karaktereket). Én valahogy úgy tudnám leírni őt, hogy élvezte és kihasználta, hogy van hatalma, de volt benne valamennyi jóság és becsületesség, ami a darab vége fele kezdett meglátszódni. Szurov kissé agresszív ember is volt, sokszor a Dianne-hez köthető érzelmei irányították. Lady Ashton-ban felismerte régi szerelmét, és hatalmával és agressziójával akarta őt "elcsábítani". De a végén, amikor hősnőnk felajánlotta magát, nem használta ki a lehetőséget. Ezért a tette miatt is érzek egy kis kérdőjelet a szereplő feje felett.

Másik tette, ami kissé összezavart, hogy hajlandó volt szabadon engedni Veres Pált és hagyta volna őket, hogy átkelhessenek a határon. Veres azt gondolta, le fogja majd lőni őt. Erre a kérdésre végül nem kaptunk választ, mert Szurovnak is csúnya véget ért. A színész remekül formálta meg az őrnagyot, meg volt benne a nagyság és a hatalom, és az a furcsa, már-már őrült vonzódás és szerelem Dianne iránt. Mázs még mindig egy remek hanggal és tehetséggel megáldott művész.

Éva, a forradalmár lány szerepét Vágó Zsuzsi alakította. A fiatal diáklány volt az, aki bátorította diáktársait arra, hogy menjenek ki együtt a térre tüntetni, és ha kell harcolni. Pedig, ahogy azt a darabban többször is hangoztatják, ők még olyan fiatalok, élvezniük kéne az életet és kihasználni a rengeteg lehetőségüket. De sajnos a helyzetük ezeket a tetteket kívánják meg. Éva csak úgy itta tanára minden szavát, és érezhettük, hogy kicsit többet érez nála és jobban kedvelte Pált, mint ahogy egy diáknak kéne egy tanárt. Ez a szeretet odáig is elment, hogy életét is képes volt adni tanáráért. Vágó Zsuzsit korábban is láttam már ilyesfajta lázadó szerepben a Marie Antoinette című musicalben.

Ebben is tetszett. Ezenkívül egy jó barátot is megjelenített, aki ahogy csak tudott vigyázott barátjára, a szintén forradalmár Péterre. Egy erős, fiatal lányt láttam a színpadon, gyönyörűen énekelt, az egyik kedvenc számom lett az Utolsó harc című dal, ami a kórussal kiegészülve lúdbőrözős volt. Érezni lehetett az összetartást és a kitartást, ahogy a szereplők gyakorlatilag együtt lélegeztek.

Péter, a forradalmár szerepét Cseh Dávid Péter alakította. Péter volt szerintem a legnagyobb lázadó és szabadságharcos a darabban, vakmerő is volt, ami végül életét veszélybe sodorta. Vakmerően harcolt a fronton, tényleg semmi és senki meg nem állíthatta őt. Semmilyen áron nem adta volna fel a szabadságát és identitását ez a fiatal fiú, ahogy azt meg is énekli egyik dalában: "Inkább lefekszek a tankok elé, gránáttal a kezemben. Hogy robbanjanak darabokkal széjjel együtt velem!" Ezt nevezem én kitartásnak, hogy még élete utolsó perceiben is az igazságról és a magyarok szabadságáról énekelt nekünk. És hát egy pár szó Dávidról. Egyet mondhatok: se a közönségnek, se az Operettszínháznak nem kell aggódnia az utánpótlásért. Figyeltem az elmúlt években a stúdiósokat, hogy honnan hova jutottak el, és hát Cseh Dávid Péter - habár még csak most fejezte be a Pesti Broadway Stúdiót- meg is érkezett a színházba. Ez a fiú, mint egy meteor, úgy robbant be a pesti zenés színházba, és már most olyan szerepekkel "kacérkodhat", mint Quasimodo, Párisz, vagy mint Péter.

Brutális hangja van, tetszik a kicsit karcos hangszíne, ami csak tovább színesíti a hangját. Ezekért a tehetségekért érdemes figyelni az új generációt, mert ilyen aranytorkú gyöngyszemeket találhatunk. Gratulálok Dávid, csak így tovább, kívánok neked sok-sok szerepet még!

Robit,  a buszsofőrt Kerényi Miklós Máté vitte fel a színpadra aznap este. Robi egy nagyon szórakozott, laza buszsofőr volt, aki történetünk külföldi utasait szállította Bécsbe. Ez a szereplő az első felvonásban kapott egy rockos dalt, a másik kedvenc dalom a darabból. Hősünk nem is fecsérelte az idejét, rögtön szerelembe keveredett Maria Falucci-val.

Második felvonásban is kapott egy dalt, ami kicsit ilyen "Amerikai álom" stílusú volt. Ezzel is megmutatta nekünk, ebben az időben ő is egy másik helyre vágyik. Ez egy szomorú történet, így hát az ő álmai se váltak valóra. Kerényi Miklós Máté most is hatalmasat énekelt, ez nem változott. A látottak alapján most se okozott csalódást.

A következő néhány szereplőről külön-külön sokat nem tudok írni, viszont ők együtt működtek jól a színpadon. Következzenek tehát az utasok, név szerint a Rhinalder család, akik Amerikából látogattak Magyarországra, a Kretschmer házaspár, Cotterill, az angol újságíró, Maria Falucci, az olasz nevelőnő és Avron, az izraeli kereskedő. És hogy kik alakították őket? Semmi esetre se hagyom ezt ki. A Rhinalder család tagjait Angler Balázs, Prescsák Zita, Marczinek Vanda és Visnyei Máté alakította, az igazán vicces Kretschmer házaspár két tagját Peller Anna és Pálfalvy Attila jelenítette meg a színpadon, Cotterill szerepébe Németh Attila bújt, Maria Falucciként Simon Panna varázsolt el bennünket és Avron szerepét Veréb Tamás öltötte magára aznap este. A külföldi utasokat külön-külön annyira részletesen nem ismerhettük meg. Viszont érdekes volt látni, hogy a különböző nációk hogyan reagálnak egy olyan helyzetre, ami a magyar nemzetnek fordulópont volt és nagyon is mély nyomot hagyott bennük. Mindenki emberből van, és mindenki számára saját maga az első. Ezt sikerült a viselkedésükből levonnom. Néhányan nagyon önzőek tudnak lenni, olyannyira, hogy képesek lennének arra a saját érdekükben, hogy egy embert odadobnak a halál és a gonosz szájába, nem gondolva arra, mennyire elveszik egy másik ember méltóságát, és hogy mennyire megalázzák ezzel. Igazságtalannak éreztem tettüket, mikor azt mondták, Lady Budapest ajánlja fel magát, hogy ne kerüljenek bajba. Meg tudom érteni döntésük okát. Dühösek voltak, hisz hazudtak nekik, amivel veszélybe került az életük. De az érmének is két oldala van. Őszintén: ők mit tettek volna? Gondolom azt, amit később Lady Ashton is tett. A másik, ami még nagyon ledöbbentett, kapcsolódik cikkem címéhez. Mert igen a darab végén elhangzott ez a mondat. Ez nem a mi ügyünk, igaz? Én úgy érzem, de. Nem világbékét kérek ezzel, csak egy kis odafigyelést, egy kis támogatást. Minden embernek joga van az élethez és a szabadsághoz. Szükséges átgondolni, mit éreznek azok az emberek, bele kell képzelniük magukat a helyzetükbe, így megértettek volna mindent. Most már nincs mit tenni. Ami volt, elmúlt, ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni. Lebegjen szemünk előtt az esemény, ezt később tudjuk kamatoztatni máshol, bár remélem, erre nem lesz szükség.

Van még egy szereplő, akiről muszáj szót ejtenem, habár nem szerepelt sokat a darabban. A történet elején megjelent egy elfogott forradalmár, akit Horváth Dániel alakított. Ez a fiú szerette volna a szabadságot, és felrohant a buszra, hogy ő is átkelhessen a határon. Helyette viszont kapott egy jó nagy verést és megalázást. Ennek ellenére vérző arccal, elgyengülve is képest volt felállni és elénekelni a Szózatot. Van egy érdekes történetem ehhez kapcsolódóan.

Amikor kisebb voltam, az osztályteremben énekeltem osztálytársaimmal a Himnuszt, akkor tanultuk meg a szövegét a tanórákon. De az egyik tanárunk ránk szólt, hogy ne énekeljük, mert ezt így nem illik. Ez az emlék nagyon megmaradt bennem, és eszembe is jutott amikor a Lady Budapestet néztem, és mikor Dani elkezdett énekelni. És tudjátok mit gondoltam? Nem foglalkoztam az emlékkel, mert egyszerűen annyira odaillett az a jelenet és az a dal. Nem volt benne semmi furcsaság, csak színtiszta érzelem, az összetartás és a hovatartozás érzése. El is pityeredtem a dal közben, és ekkor vált ez a jelenet a kedvencemmé. Köszönöm az élményt az összes színművésznek, kórustagnak és főleg Horváth Dánielnek, hogy ilyen gyönyörűen elénekelte ezt a nem egyszerű dalt!

Rengeteg szereplővel találkozhattunk még a darab közben, mint például a Szovjet kapitánnyal, akit Kocsis Dénes alakított, Melis Gábort láthattuk még öreg felkelőként, Dézsy Szabó Gábor játszotta el Csepegét, a hotel tulajdonosát, két kis segédje nem más volt, mint Juliska és Mariska, vagyis Pacskó Dóra és Kunos Andrea. Lipics Barna játszotta Kálmánt, a zsémbes zongoristát és Péter Richárdot láthattuk először, mint reptéri felügyelőt, és tisztszolgát.

Saját vélemény:

Nem a legkönnyebb színdarab, amit valaha láttam. Az ilyen sorsfordító történelmi darabok mindig nehezek a lelkemnek, gondolok itt arra, mikor a Marie Antoinette-t láttam. Viszont szép dolognak találom azt, hogy ilyen formában is megemlékeztünk a forradalomról. Ennyit tehettünk ezért az eseményért. Ahogy azt az elején is írtam, nem minden generációnak jelenti ugyanazt 1956. A diákok unottan állják végig az ünnepséget, oda se figyelve rá. Ezt szomorú látni, de ezért ne hordják le a tanárok nagyon diákjaikat. Persze, nem szép dolog ennyire feltűnően unni valamit. De azt is figyelembe kell venni, hogy mi nem abban a korban nőttünk fel, így nem is tudunk úgy azonosulni vele. Tehát: diákok, több tiszteletet és odafigyelést, mi ennyit adhatunk, kedves pedagógusok, kicsivel több megértést!

Más szemszögből láthattuk a történéseket, más emberek nézőpontjával tudtunk a darab alatt gondolkodni. Rengeteg viselkedésformával ismerkedhettünk meg, így nem előre megírt fafigurákat kaptunk vissza. Emellett tetszett az is, hogy most nem két fiatal szerelmes igazán drámai küzdelmét láttam a színpadon, hanem két hétköznapi, sokat tapasztalt és sokat kibírt, már nem olyan fiatal személy útját és szomorú sorsát. Most is rengeteg impulzust kaptam a színpadról, aminek örültem és a darab végén köszönetképp hatalmas tapsot kapott tőlem kiérdemelten az összes művész.

Kinek ajánlom ezt a darabot?

Ezt a darabot diáktársaimnak mindenképp ajánlom, hisz megismerhetnek egy fontos történelmi eseményt úgymond interaktívan, a zenék és a koreográfiák segítségével. Pedagógusoknak is, hogy mutassák meg tanítványaiknak, és hogy a tanulás még színesebbé váljon. Ez a musical nehéz lenne a gyermekek kicsi lelkének, mert nem ismerik pontosan ezt az eseményt, nem is értenék. Felnőtteknek pedig egy igazán remek választás lesz, ha egy érzelmekkel és értelemmel teli zenés darabot szeretnének látni.

Remélem sikerült meghoznom a kedveteket a Lady Budapesthez, szeretettel ajánlom mindenkinek! Legközelebb egy Rómeó és Júlia kritikával jelentkezem, addig is, ha színházba látogattok, jó szórakozást kívánok!

Írta: Kányi Csenge

Képforrások: operett. hu, musicalinfo.hu és amikobea